Emlékeztek

Helyi szervezetük negyed évszázada, 25 évvel ezelőtt, 1997-ben tartotta meg először a Don-menti csaták során elesett és eltűnt honvédekre történő megemlékezést Oroszlányban – olvasható a szervezet közösségi oldalán.

Közleményüket így folytatják:

“A tiszteletadás hagyománnyá vált az evangélikus templom falán elhelyezett II. világháborús emléktáblánál, ahol Nagy Csaba elnök köszöntötte a megjelenteket.

A január 9-i megemlékezésen „Sírjaik, hol domborulnak” címmel Nagy Roland történész, a Soproni Egyetem levéltárosa, elnökségi tagunk fejtette ki gondolatait, aki beszédében többek között a következőket mondta:

„Fejet hajtani jöttünk azon honvédek emléke előtt, akik 1942–43-ban kötelességük teljesítése során a legdrágábbat, az életüket áldozták a magyar hazáért, szülőföldjüktől távol, a Don folyó mentén. Azonban ilyenkor nem csak rájuk kell emlékeznünk, hanem azokra a munkaszolgálatos áldozatokra is, akik fegyver nélkül, védtelenül találták magukat szembe az előretörő szovjet gőzhengerrel, vagy a hadifogságba került tömegekre, akik szörnyű kínok között lelték halálukat. S végül szólnunk kell azokról, akiket szerencsésnek mondhatunk, hogy épségben megmenekültek, vagy sérülésekkel ugyan, de hazatértek.

Azonban ezek a sebek sokuknak kettétörték életüket, a háború után mindannyian megbélyegzettek lettek, elismerés helyett a történtekkel kapcsolatban – a családtagokkal együtt – némaságra ítéltettek, s ez a kibeszéletlenség további lelki, mély sebeket hagyott maga után egy egész generációban. Itt, a templom falán látható II. világháborús emléktáblán 36 oroszlányi hős neve szerepel. Közülük eddigi ismereteink szerint, dokumentumokkal bizonyíthatóan heten köthetők a Don-kanyarhoz.

Többüket családjuk még évtizedekig várhatott haza, hiszen a Donnál eltűnt személyek anyakönyvi bejegyzései közül az utolsó 1978-ban keletkezett. Sajnos úgy tűnik, ma már senki nem mesélhet nekünk személyesen a 79 évvel ezelőtt történtekről.

2021 februárjában 99 éves korában elhunyt vitéz Smohay Ferenc zászlós. A híradások szerint Ő volt az utolsó ismert, Don-kanyart megjárt katona, aki hősiesen vezette aknavető szakaszát, majd miután 1945-ben hazatért a hadifogságból, élete végéig gyászolta azokat, akiket képtelen volt hazavezetni a Don-kanyarból.

Rá, és a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg összes tagjára emlékezve, gróf Stomm Marcel altábornagy, hadtestparancsnok 1943. február 1-jén kiadott hadtestfeloszlató búcsúparancsának szavaival szeretném gondolataimat zárni: A Magyar Haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni a hős fiaira, akikhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben. Isten Veletek, Magyar Honvédek.”

A megemlékező szónoklatot követően Farkas Etelka evangélikus lelkész mondott imát az elesettekért, majd a tisztelgő rendezvényt koszorúzás zárta, ahol Lazók Zoltán polgármester, Rajnai Gábor és Szabó Mihály alpolgármester mellett önkormányzati és társadalmi szervezetek, magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit, virágait, mécseseit.”

Forrás és fotó:Facebook

 

Írj Te először kommentet "Emlékeztek"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*