Megemlékezést tartottak

Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete megemlékezést tartott május 18-án, melyről az alábbiakat tették közzé közösségi oldalukon – idézzük:

„Születésének 120. évfordulója alkalmából Szerb Antal író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzőjére emlékeztünk kedden délután a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kamaratermében, ami szép számmal megtelt érdeklődőkkel.

„Szerb Antal, ha nem lett volna kitűnő regényíró, novellista, műfordító, nevének helye akkor is múlhatatlanul biztosítva lenne irodalomtörténészeink, irodalomtudósaink legkiválóbbjainak névsorában.

Tudományos és kritikai munkássága mellett a két világháború közti magyar szépirodalom senki máshoz nem hasonló írója, akinek művei újra meg újra nagy példányszámban jelennek meg, jelezvén nemhogy maradandó, de a múló évtizedekkel fokozódó népszerűségét” – fogalmazta meg bevezető gondolatait a rendezvény előadója, Takács Tímea – a házigazda intézmény igazgatója –, szervezetünk elnökségi tagja.

Szerb Antal Budapesten született 1901. május 1-jén. Nemzedékek óta nagyon művelt zsidó értelmiségi család leszármazottja volt. 1907-ben római katolikus hitben keresztelték meg, keresztapja Prohászka Ottokár volt. Középiskolába a piarista gimnáziumba járt, a neves költő, Sík Sándor volt a magyartanára, aki támogatta irodalmi ambícióit.

Az érettségi után egy évig Grazban hallgatott klasszika-filológiát, majd a pesti bölcsészkar magyar-német szakán tanult tovább, közben folyamatosan írt, a Nyugat és a Napkelet is közölte írásait. 1924-ben doktorált, majd középiskolai tanár lett. 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, miközben fáradhatatlanul írt és fordított.

1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, majd Balfra került. Ugyanúgy vállalta azt a tényt, hogy elődei zsidók voltak, mint a vallásos katolikus költészet egyik főalakja, Sárközi György vagy Halász Gábor. Együtt, hárman indultak a halálos végső útra. És a balfi alvilág nyilas sátánjai alighanem mindenkinél jobban gyűlölték azt, aki a legműveltebb, a legokosabb, a legbölcsebb az áldozatok között.

„Balf átkozott egy hely és minden tekintetbe nagyon rosszul megy nekünk. Már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket. Már hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen Tónitokat” – írta családjának utolsó levelében, 1944. december 16-án Szerb Antal.

A kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót végül 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal agyonverte. Így halt meg a XX. század egyik legműveltebb, legszellemesebb magyar írója. Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.

Tiszteletére 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal következő szavai olvashatók: A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.”

 

Forrás és fotó:Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete

Írj Te először kommentet "Megemlékezést tartottak"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*