“Egy autóbusz nem indul el… – Csaknem ezer asszony és lány vár munkaalkalomra Oroszlányban”

/A kép illusztráció – Ikarus 55 típus, 1971-es évjárat – Forrás:Wikipedia/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről.

Alább az 1960-as évekből olvashat egy cikket:

Egy autóbusz nem indul el…

Csaknem ezer asszony és lány vár munkaalkalomra Oroszlányban. Nagy ez a szám, s magában is indokolja, hogy írjunk arról, ami ezeknek a nőknek az érdekében történt. Még akkor is, ha a kezdeményezés végeredményben nem járt sikerrel.

A városi nőtanács ismerve, értve a nők gondjait, nemcsak az anyagi nehézségekkel küzdőkét, de azokét is, akiknek keresetére nem lenne föltétlenül szükség, csak szeretnének még többet adni családjuknak utánanézett, hogyan lehetne bővíteni az elhelyezkedés lehetőségeit. Így jutottak el Tatára, ahol a szőnyeggyárral kötöttek Íratlan, baráti megállapodást: ha asszonyokat keresnek munkára, nekik szóljanak először.

Az üzenet nemsokára meg is érkezett: harminc-negyven fiatal nőt kért a gyár. A tanács vezetői azonnal megbeszélték a dolgot a városi tanács munkaügyi osztályával Levelek mentek ki a legjobban rászoruló asszonyoknak—lánvoknak: jöjjenek be, osszák el maguk között a helyeket.
Osztozásra
nem lett szükség. Tizenöt asszony jött el mindössze. Közülük is csak öt vállalta a munkát...

Mondhatnék azt, hogy íme, nem is olyan fontos a munka annak a sok asszonynak. Ez azonban csupán egyik része az igazságnak. Ehhez hozzá kell tenni azt is: annyira valóban nem fontos, hogy minden áldozatra képesek legyenek nyolcszáz—ezer forint havi plusz keresetért.

A reggeli műszakhoz ugyanis hajnali negyed négykor megy, s délután ötre ér vissza a vonat. Délelőtt tizenegy körül indul el az a nő, aki délutáni műszakban dolgozik — s éjjel kettő tájban kerül haza. Ilyen feltételek mellett családos nők, fiatal lányok nehezen vállalhatnak munkát.

És a címben szereplő autóbusz? Nem fuvarozhatta volna az asszonyokat Oroszlány és Tata között? Az bizony jó lett volna. Hanem az üzemeltetés költséges, a szőnyeggyár nem fedezhette saját pénzéből, amikor olyan asszonyok is jelentkeznek munkára, akik külön buszjárat nélkül is be tudnak járni a gyárba…

így hát az autóbusz nem indult el. Miért írunk mégis róla? Mert ha az oroszlányi nőtanács ebben az esetben nem is mérlegelte kellően a várható nehézségekét, az mindenképpen elismerésre méltó, hogy nemcsak sürgeti újabb munkalehetőségek megteremtését, hanem maga is igyekszik ilyeneket felkutatni a város asszonyai számára. A járható út — mint most bebizonyosodott — elsősorban a helyi munkaalkalmak megteremtése. S a nőtanács tenniakarása ebben segítségére is lehet az ezen már eddig is fáradozó városi tanácsnak.

Flórián Zsuzsa”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)  / 1967-04-20 / 92. szám

Írj Te először kommentet "“Egy autóbusz nem indul el… – Csaknem ezer asszony és lány vár munkaalkalomra Oroszlányban”"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*