„Egy autóbusz nem indul el… – Csaknem ezer asszony és lány vár munkaalkalomra Oroszlányban”

/A kép illusztráció – Ikarus 55 típus, 1971-es évjárat – Forrás:Wikipedia/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről.

Alább az 1960-as évekből olvashat egy cikket:

„Egy autóbusz nem indul el…

Csaknem ezer asszony és lány vár munkaalkalomra Oroszlányban. Nagy ez a szám, s magában is indokolja, hogy írjunk arról, ami ezeknek a nőknek az érdekében történt. Még akkor is, ha a kezdeményezés végeredményben nem járt sikerrel.

A városi nőtanács — ismerve, értve a nők gondjait, nemcsak az anyagi nehézségekkel küzdőkét, de azokét is, akiknek keresetére nem lenne föltétlenül szükség, csak szeretnének még többet adni családjuknak — utánanézett, hogyan lehetne bővíteni az elhelyezkedés lehetőségeit. Így jutottak el Tatára, ahol a szőnyeggyárral kötöttek Íratlan, baráti megállapodást: ha asszonyokat keresnek munkára, nekik szóljanak először.

Az üzenet nemsokára meg is érkezett: harminc-negyven fiatal nőt kért a gyár. A nőtanács vezetői azonnal megbeszélték a dolgot a városi tanács munkaügyi osztályával Levelek mentek ki a legjobban rászoruló asszonyoknak—lánvoknak: jöjjenek be, osszák el maguk között a helyeket.
Osztozásra nem lett szükség. Tizenöt asszony jött el mindössze. Közülük is csak öt vállalta a munkát...

Mondhatnék azt, hogy íme, nem is olyan fontos a munka annak a sok asszonynak. Ez azonban csupán egyik része az igazságnak. Ehhez hozzá kell tenni azt is: annyira valóban nem fontos, hogy minden áldozatra képesek legyenek nyolcszáz—ezer forint havi plusz keresetért.

A reggeli műszakhoz ugyanis hajnali negyed négykor megy, s délután ötre ér vissza a vonat. Délelőtt tizenegy körül indul el az a nő, aki délutáni műszakban dolgozik — s éjjel kettő tájban kerül haza. Ilyen feltételek mellett családos nők, fiatal lányok nehezen vállalhatnak munkát.

És a címben szereplő autóbusz? Nem fuvarozhatta volna az asszonyokat Oroszlány és Tata között? Az bizony jó lett volna. Hanem az üzemeltetés költséges, a szőnyeggyár nem fedezhette saját pénzéből, amikor olyan asszonyok is jelentkeznek munkára, akik külön buszjárat nélkül is be tudnak járni a gyárba…

így hát az autóbusz nem indult el. Miért írunk mégis róla? Mert ha az oroszlányi nőtanács ebben az esetben nem is mérlegelte kellően a várható nehézségekét, az mindenképpen elismerésre méltó, hogy nemcsak sürgeti újabb munkalehetőségek megteremtését, hanem maga is igyekszik ilyeneket felkutatni a város asszonyai számára. A járható út — mint most bebizonyosodott — elsősorban a helyi munkaalkalmak megteremtése. S a nőtanács tenniakarása ebben segítségére is lehet az ezen már eddig is fáradozó városi tanácsnak.

Flórián Zsuzsa”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)  / 1967-04-20 / 92. szám