„AKÁR AZ ANGOLOKNAK STONEHENGE” – Majki történetek 1. rész

/Kép:  „A barokk stílusban épült templomtoronytól indulnak a tárlatvezetések a remeteség egyes részeire” – Forrás:Library.hungaricana.hu/ Somogyi Hírlap, 2013. augusztus/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20-21. században Oroszlányról és környékéről.

Alább a 2010-es évekből olvashat egy cikket:

„FELÚJÍTÁS  A tárlatvezetés folyamatos a felújítás közben is a majki remeteségben. Az eddigi évenkénti 10 ezer helyett 30-40 ezres vendégszámot terveznek az egyedülálló látványosságnál

AKÁR AZ ANGOLOKNAK STONEHENGE

Ki bírná ki, hogy egy évben . csak hat napon át beszéljen? Ki lenne képes napi nyolc órán át imádkozni, élete legnagyobb részében böjtölni és nyolcvan négyzetméteren, „kalickában” élni? A kamalduli szerzetesrend tagjai. Egykori otthonuk uniós pénzből szépül Majkon.

Wágner Zsanett

Majkpuszta, az ország egyedülálló és egész Európában ritkaságnak számító műemléke a némaságot fogadott kamalduli szerzetesek rendjéről híres. Most azonban gyakran töri meg építkezés zaja a csendet, hiszen javában tart a 874 milliós költségvetésű felújítás a belső díszudvar megszépítésétől a látogatóközpont kialakításáig. Ottjártunkkor kiderült, hogy a munkálatok ellenére sem szünetel a tárlatvezetés.

Fotós kollégámmal éppen tucatra egészítjük a legújabb látogató csoportot. Éppen az előadás utolsó perceire érkezünk. Ezután a tömeg hirtelen feloszlik és szem elől tévesztjük a tárlatvezetőnket, László Noémit. Repetára szomjazunk. Egyelőre hiába.

Önállóvá válunk. Felfedezzük, hogy a cellaházak között megbújik egy Levendula bolt. Megközelítjük. Előtte ácsorog egy gyógynövényektől roskadozó szárító. Miért épp Levendula jelzi a bejárati ajtón túli világot? – kérdezem.

A válasz egyszerű: ez a csendkert uralkodó gyógynövénye. Lila színű tenger borítja a tájat, ameddig a szem ellát. Tömény illata az orrnak kevésbé kedves. Legalábbis az enyémnek. Jó hír(?), hogy az üzlet minden szeglete magába szítta már a molyok ősi ellenségét. Idestova hét esztendeje. A plafonról lógnak a gondosan kiszárított lila bokréták.

Ott pillantjuk meg újra Noémit. Egyet szusszan, mert hétfőtől egészen vasárnapig tart a munka. Óránként útra kel. Minden bizonnyal behunyt szemmel is kiismerné magát a remeteség falai között.  Többnyire harminc-negyven főt vezet, de nem egyszer előfordult már, hogy több, mint száz szempár követte a barokk stílusban épült templomtoronytól induló menetben tárlatvezetését.

– 1733-ban Eszterházy József alapította a helyet – fog neki a történelemleckének. De mielőtt folytatni tudná, különleges harangjáték zökkenti ki. Harang azonban sehol.

– Zenélő szerkezetet építettek a toronyba – magyarázza. – Ennek köszönhetően egy nap alatt 17 különböző dallam csendül fel. Esterházy Antal Harmónia Celestis című művének darabjai.

Ezután a cellaházak felé vesszük az irányt. A bolttal ellentétes oldalt célozzuk meg. A hatost. A tizenhét lak közül ezt rendezték be, múzeumként funkcionál. Némi túlzással ugyan, de minden érintetlen. Úgy van az asztal, a házban úgy „áll” a kápolna, ahogy a kamalduliak életében.

– 1733-ban kezdődött a cellaházak építése. Ezekben éltek a kamalduli szerzetesrend tagjai. Akár a remeték. Nem mozdultak ki, némasági fogadalmat tettek. Ez alól minden évben kétszer, három napra felmentést kaptak. Karácsonykor és Húsvétkor. Ebben az időben a házakhoz közeli refektóriumban gyűltek össze és együtt imádkoztak – festi le Noémi a szerzetesek mindennapjait.

Hihetetlennek tűnik. Mindenki felkapja a fejét: hogy egy ember a nyolcvan négyzetméternyi házban és az ugyanekkora kertes részben éli le egész életét?

– Szigorú volt a napirend – folytatja idegenvezetőnk. Napi nyolc órát imádkoztak. Böjtöltek, halat ettek.

– Honnan fogták a halat? – hangzik egy kérdés a hátsó sorból.

– A remeteség tövében található Majki tavakban halásztak – így a válasz. Ám további űrt hagy.

– Ha nem érintkezhettek senkivel és nem hagyhatták el házaikat sem, akkor hogyan halásztak? – jön az újabb értetlenkedés.

– Az úgynevezett laikus testvérek (nem felszentelt szerzetesek) szolgálták ki őket, hordták nekik az ételt. A házakat, mint valami bástyák, masszív falak veszik körbe. A kapun át érkezett az elemózsia – fejti meg a talányt Noémi…”

 

HAMAROSAN JÖVÜNK A CIKK FOLYTATÁSÁVAL – A SZERK.

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám) / 2013-08-10 / 186. szám