Szénbánya az erdőben – „…szállítják az oroszlányi erdő barna kincsét…”

/A bánya rakodója, gazdasági vasút 1955-ben – Forrás: Fortepan.hu/ UVATERV /

Talán érdekes lehet, mit írtak a 20. és 21.  században Oroszlányról és környékéről.  Alább az 1950-es évekről olvashat egy részletet:

„SZÉNBÁNYA AZ ERDŐBEN

Sűrű cserfaerdő közepén széles, nyílegyenes uton poroszkál egy szekér. Öreg bécsi ül a bakon, néz befelé az erdőbe, hosszukat hallgat, úgy szűr ki egy-egy mondatot a fogai között.

– Január végén jöttek először a furós-emberek… Elsőbb nevettünk rajtuk, ugyan mit kereshetnek itt az erdőben, a föld alatt, aztán elmentek… Akkor meg mások jöttek. Nagy gépeket hoztak, nekiálltak dönteni a fákat…Hét kilométer utat vágtak az erdő között…Nagy esők jártak akkor errefelé, mindig elmosta a viz, amit megépítettek. De azok az emberek csak újra rakták az utat…Akkor megint másfajta gépekét hoztak és – egyszer csak készenállt a bánya az erdő közepén.

Így meséli el a bácsi az oroszlányi külszíni fejtés történetét.

Hatalmas téglaalaku gödör tátong az erdőben, félköralakban sokemelet magas homokdombok ölelik körül. Középen van a szénbánya. De milyen!

„Kora” mindössze három hónap. Március 31-én kezdték meg ezen a területen az erdőirtást. Április elején érkeztek az első gépek: szovjet és cseh ekszkavátorok, lengyel serlegesrakodó, kaparószalagok, gumiszállitó berendezések. Április közepén kezdődött a „letakarás”, vagyis akkor kezdték elhordani a talán évmilliós takarót a szénrétegről. Május 2-án adott először szenet ez a bánya. Ma körülbelül az ötszörösét adja a májusi termelésnek, októberre már nyolcszorosát, tízszeresét.

Egyetlen összefüggő gépcsoport az egész bánya. Az ekszkavátor és a serleges-rakodó megmarkolja a szenet, rádobja a kaparószalagra, onnan a gumiszállitó berendezésre kerül, annak hátán fut a töltőgaratig. A garatnál az ember megint csak gépet irányit: bekapcsolja a motort, arra kinyílik a garat „szája”, teleömlik a csille jó barnaszénnel,  a csillékből vonatot sorolnak, úgy szállítják az oroszlányi erdő barna kincsét a szénosztályozóba.

Onnan meg vonaton az ország minden tája felé.

A fiatal, 27 éves Nagy János üzemvezető mérnök irányításával folyik itt a munka… A nehéz fizikai munka ebben a bányában már ismeretlen. Piros baboskendős nőket látunk mindenfelé, akik egy gombnyomással, vagy kapcsolókar elforditásával vonatrakományra való szenet szállítanak néhány óra alatt.

Az uj bányánál messzemenően biztosítják a dolgozók kényelmét, jobb életét. Megnyílt az erdő közepén a büffé, ahol felvágott, sör, hüsitőital, cigaretta kapható. Oroszlányból kényelmes autóbuszok szállítják egészen a munkahelyig a műszakra indulókat. November 30-ig pedig elkészül a munkásszálló.

Napról napra több szenet ad a hazának az erdei szénbánya, jó barnaszenet, amelyből aztán áram lesz, hogy gépeket hajtson, békés otthonokat világítson.”

 

Forrás: Library.hungaricana.hu/ Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)  / 1953-07-04 / 27. szám

 

Kiemelések tőlem – a szerk