Akiket kitüntetett a 40 éves város – Erről is írt az újság 1994-ben

/A képeken: Bagócs János és Fehérdi Csaba – Forrás: Library.hungaricana.hu/24 óra, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)  / 1994-03-09 / 57. szám/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről. Alább az 1990-es évekből olvashat egy cikket:

„Akiket kitüntetett a város

Oroszlány várossá nyilvánításának 40. évfordulóján, a jubileumi ünnepségen több oroszlányi polgár kitüntetést kapott a város önkormányzatától, a település fejlődéséért végzett kiemelkedő tevékenységükért. Az alábbiakban a kitüntetetteket szólaltatjuk meg.

Fehérdi Csaba, az oroszlányi telephelyű Koloman Handler Fémárugyár Magyarország Kft. üzemvezetője „Oroszlányért” vésetű aranygyűrű kitüntetésben részesült.

A város határában találjuk meg a hatalmas szerelőcsarnokokat, melyek tágas, világos nagy termeiben hosszú gépsorokon dolgoznak a munkások. A napi megfeszített munka az üzemvezetőn is érződik, az osztrák képviselőkkel való két tárgyalása között tudunk szót váltani.

– Oroszlányi?

– Elég régóta, de Budapesten születtem, ott végeztem el főiskolán a gépgyártás technológiai szakot. A hatvanas évek végén költöztem Oroszlányba. A szomszédos faluban, Bokodon működött egy írószergyártó üzem, annak lettem a részlegvezetője. Ezt az üzemet vásárolta meg a Handler cég a privatizációs időszak kezdetekor, s összefogva az oroszlányi önkormányzattal s a városban és környékén már működő vállalatokkal közösen építettük teljesen újjá a jelenlegi termelési komplexumunkat. Csak a legjobbakat tudjuk mondani a város önkormányzatáról, az ÉDÁSZ, a KOMTÁVHŐ s a többi támogatónk közreműködéséről, segítségéről…

Mi ezt úgy próbáljuk viszonozni, hogy a Bokodról áthozott százhatvan dolgozóval szemben ma már háromszáznegyven fős a létszámunk.

Jelenleg gyűrűs könyvszerkezet elemeket gyártunk, s ha kedvez tevékenységünknek a belső gazdasági fejlődés, a világpiac, további bővítésekre is készen állunk, s remélhetőleg még több oroszlányi embernek tudunk munkát, tisztes megélhetést biztosítani…

Bagócs János, súlyemelőedző „Oroszlányén” kitüntető oklevelet kapott az önkormányzattól.

Már a kézfogásán érződik, hogy kemény sportemberrel állunk szemben, s azt talán meg sem kell kérdezni, régen kezdte-e a sportolást…

– 1962-ben, a Csepel Autónál. Arra a vidékre való vagyok, Szigetszentmiklósra. Az autógyárban illetve a Szerszámgépfejlesztő Intézetben kezdtem ipari tanulóként, esztergályos szakmunkásként s már az iskolában megpróbáltam, mennyit bírok felemelni… Az ifjúsági válogatottban a világrekorderségig.

Aztán, 1962-ben az Oroszlányi Szénbányához hívtak, biztosították, hogy elvégezzem levelezőn a kertészeti egyetemet illetve, hogy aktívan sportolhassak.

Megnyertem két világbajnokságot. Nyomásban 140, lökésben 167 kiló volt a legtöbb, amit teljesítettem. Később négy Európa-bajnokságot nyertem, közülük hármat Szombathelyen, egyet Szófiában…

1974-ben sérülés ért, megrándult a vállam. Azóta kénytelen voltam edzősködni, ámbár menet közben ebbe a munkába éppen úgy beleszerettem, mint korábban a saját versenyzéseimbe. Azóta több mint kétezer gyerek fordult meg a kezem alatt, sokukból lett eredményes súlyemelő.

Ma nem járnak igazán jó évek erre a sportágra, az edzősködés mellett kénytelen vagyok más forrásokból is pénzt keresni, de az öröm számomra, hogy városunk elismerte a céltudatos, szakszerű, gyakorlati munkát…”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)  / 1994-03-09 / 57. szám