„Aztán eljött a nap, az indulás napja…” – 1947. Oroszlány

/Felvidéki magyarok kitelepítése – A kép illusztráció!!! – Fotó: Fortepan.hu/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… – Oroszlányról és környékéről.

Alább a 2010-es évekből olvashat egy részletet az 1947-es kitelepülésről:

„…A kitelepülés folytatásának előkészületei 1947 áprilisában indultak el: Cséven és Kesztölcön az áttelepítési kormánybiztosság megkezdte a névjegyzékben szereplők lakóházainak lefoglalását.

A magyar-csehszlovák vegyes bizottság az évi 8. sz. véghatározata alapján május 27-étől július 25-ig több, egymást követő hullámban összesen 829 személy települt át Csehszlovákiába. Mindnyájan teljesen vagyontalanok voltak, és sem ingó, sem ingatlan vagyont nem hagytak hátra. Az év második felében is folyamatosan zajlott a kitelepülés. 1947 decemberében Tardosról, Oroszlányból és Vértesszőlősről települtek át szlovákok.

A következő év tavaszán folytatódott a szlovákok kiköltözése: 1948 márciusában Esztergomból 42, Oroszlányból 65, Tardosról 70 család (268 személy) települt át, és ezzel az utóbbi két településen többé-kevésbé befejeződött az áttelepülés. Hátrahagyott ingatlanaik rossz minőségűek voltak, lakni alig lehetett bennük. Túlzsúfoltsága és kedvezőtlen birtokmegoszlása miatt Tardoson nem számoltak betelepítéssel, az üresen maradt lakásokat haszonbérletbe adták.

Oroszlányba felvidékieket vártak a szlovákok helyébe, már addig is érkezett 10 imelyi földműves család. Az oroszlányi elöljáróság arra panaszkodott, hogy „a kitelepülőktől a fejadagdézsmát, valamint a leadni rendelt zsírmennyiséget az elöljáróság kérése dacára sem vette el a [csehszlovák] bizottság. ” Központi ellenőrzést és intézkedést kértek.

Az oroszlányi áttelepülés napjait, a visszaemlékezők elmondása alapján, szemléletesen ábrázolja Végváriné Babirák Ilona. „Aztán eljött a nap, az indulás napja. Bizony voltak, akik meghasonlottak családjukkal, és búcsú nélkül távoztak. A bevagonírozás Környén történt, és miért, miért nem, vagonba rakva két hétig vesztegeltek az állomáson, míg végre útnak indították a szerelvényt. Az állatok bőgtek, az asszonyok sírtak, a férfiak káromkodtak, de már nem tehettek semmit. Ha valaki odavetődött a faluból, szégyellték magukat.

„…Oroszlányról a helybeliek emlékezete és a historia domus szerint körülbelül 70 család települt át, Gyüszi László számításai szerint nagyjából 270 személy… ”

Forrás:Library.hungaricana.hu/ Évkönyv 2010 – Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010) / Vármegye- és egyháztörténet / L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között