“Új üzem a város szívében” – Vágy volt, megvalósult 1982-ben Oroszlányon

/bal oldali kép: Az ünnepélyes megnyitó pillanatai    – Jobb oldali kép:  A vendégek megtekintik az új gyártócsarnokot (Fotó: Krajcsi) /

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről.

Alább az 1980-as évekből olvashat egy cikket:

Új üzem a város szívében

Vágy volt megvalósult

Bensőséges keretek között adták át szerdán a Duna Cipőgyár oroszlányi gyáregységének új munkacsarnokát. Az avatásra eljött Kovács Árpád, az MSZMP KB munkatársa. Vámos Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Giczy Gyula, a városi pártbizottság első titkára, Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szak- szervezete titkára és Havasi Márton, a városi tanács elnöke. Az ünnepség záróakkordjaként köszönetét mondtak az út gyártócsarnok létesítésében közreműködőknek. jutalmakat és okleveleket adtak át a kivitelezésben kitűnteknek. Ezt követően a házigazdák invitálták a vendégeket.

Gabi, Boros Józsefné tizennégy esztendeje dolgozik a Duna Cipőgyár oroszlányi üzemében. Ügy mondja, soha eddig ilyen dolga nem volt, mint az új munkacsarnokban. Itt dolgozik a próbaüzem kezdetétől, vagyis amióta a tűzö- de a két új rendszerű szalaggal átköltözött a frissen elkészült csarnokba.

Március 8-án, nőnapon, már ezen a helyen kezdtük el a munkánkat —, mosolyog a fiatalasszony. El sem hittük először, hogy valóban igaz, nem álmodjuk az egészet. Itt minden berendezés, gép, futószalag bennünket, munkásokat szolgál. A szalag végén a diszpécser mindenkit a tehetsége, ügyessége, munkabírása szerint lát el munkával. Nem kell egymásra várnunk. Természetesen a fizetséget is a végzett munka arányában kapjuk valamennyien.

Gabi elmondja, hogy vele együtt a legjobban azok boldogulnak, akik több műveletet is elsajátítottak. Az univerzális dolgozók egyike Steinmetz Jánosné is. Tizenhárom esztendő alatt már sok mindent megtanult. Szinte nincs olyan feladat, amivel nem találkozott a cipőgyári pályafutása során.

A legelső perctől otthonosan éreztük itt magunkat tekint végig Stéinmetzhé, Gizi, a tágas, világos csarnokon. ‘Pedig a kollégák is mások .most körülöttünk. Új brigádot, alakítunk, mert összetartó, egyfelé húzó kollektíva nélkül egy kicsit árvának érzi magát az ember. Sokkal szebb, jobb szocialista közösségben dolgozni még akkor is, ha a munkájában nem függ másoktól az ember.

A tüzödei szalag végén, az irányító pultnál Szabó Antal- né művezető teljesít diszpécser-szolgálatot. A táblán apró lámpák jelzik, kinek van szüksége a szalag mellett újabb munkára. A polcon sorakozó kosarak közül kiválasztja a megfelelőt és a benne lévő szabott, előkészített anyagokkal a szalagra helyezi. A hívó gombját benyomva a szalag „házhoz szállítja” a cipőalkatrészeket.

Az új csarnoknak mindenki örül. Az itt dolgozók az okosan szervezett munka mellett méltányolják azt a kényelmet is, mely mentesíti őket a hajnali, s a késői utazástól. Hiszen a frissen elkészült létesítmény itt tárja kapuit a város szívében. Óvoda, bölcsőde, a napi bevásárlás nem jelent így ‘külön gondot a családos .anyáknak. A három esztendeje megkezdett beruházás a cipőgyár jövőjét alapozta meg.

Az első lépcsőben elkészült csarnok 60 millió forintba került. A tüzödei szalag hatvan- kilenc állomás kiszolgálására képes. Mivel egy időben különböző munkamozzanatokat végezhetnek el mellette a szakemberek, kitűnő lehetőség nyílik ezzel a módszerrel a választék bővítésére is. Ez annál inkább fontos, mert az itt készülő termékek skálája rendkívül széles. Férfi, női, gyerekcipőt, minden szezonra és különböző sport lábbeliket gyártanak. A változó piaci igényekhez ily módon minden körülmények között alkalmazkodni tudnak.

A próbaüzem az új csarnokban befejeződött. Az ünnepélyes átadással szebb, emberibb időszak kezdődik a gyáriak életében.   

– magyar -”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)  / 1982-04-01 / 77. szám

Írj Te először kommentet "“Új üzem a város szívében” – Vágy volt, megvalósult 1982-ben Oroszlányon"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*