A Vértes vadonában – “Amióta nincs erdő a…”

(A Móri-árok – fotó:vertesinaturpark.hu)

Talán ma is érdekesek lehetnek Oroszlány és környéke 20. századi történetéről, érdekességeiről, életéről szóló régi híradások – mint például ez, mely a Múzsák című Múzeumi Magazinban jelent meg 1978-ban.

Érdekes, sokak számára vélhetően új információkat is tartalmaz szűkebb-tágabb otthonunkról:

Több fejezetben közöljük, itt az első része:

“A Vértes vadonában

Valamikor, a nagy erdőirtások előtt, a Bakony rengetege nem végződött a Móri horpadásnál, hanem megszakítás nélkül folytatódott a Vértesben. A két hegység között, vad erdőségekben, a Sárvíz folyása mentén vezetett át a Fehérvárról Győrbe vivő ősi út.

Amióta nincs erdő a Móri árokban, azóta lett szemmel látható a Vértes elkülönülése a Bakonytól. A Dunántúli-középhegység e két szomszédos tagja kialakulását és felépítését illetően is rokon: az egymást követő földtörténeti korok tengereinek réteges üledékeiből állanak.

A mai Vértes hosszú, lapos fennsík, amely a Mór fölött hirtelen kiemelkedő Csókahegynél kezdődik, s a tatai törésnél a Nagy-csákánnyal végződik. A lelapult boltozatot formáló, 40 kilométer hosszú és 12—15 kilométer széles mészkő- és dolomittáblát hosszanti és harántvölgyek apróbb szeletekre darabolják ugyan, de a Vértes e barázdáltság ellenére is egységes tömbként emelkedik ki alacsony környezetéből.

A téglalap alakú hegység majd minden oldalról éles peremekkel végződik, s ezek a merész leszakadások nagyszerű sziklaalakzatokat formálnak.

Meredeken felszökő bérceit, szürkésfehér mészkőkúpjait, dolomitszirtjeit Gvadányi így írta le Vértesi vadászat című versében:

„Sivatag erdő volt, és itten a Bértzek / Meredekek voltak. Kő sziklák, mint Értzek / Állottak; közöttük a Bik fák allyig fértek / Sugár magos fenyők majd fellegig értek …”

FOLYTATJUK!

Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzsák – Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978) / 1978 / 1. szám