II. Rákóczi Ferencre emlékezett a helyi szervezet

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete az alábbiakat tette közzé közösségi oldalán – szöveghűen idézzük:

„Az Országgyűlés 2015-ben II. Rákóczi Ferenc Emléknappá nyilvánította március 27-ét, a nagyságos fejedelem születésnapját. E jeles dátum alkalmával szervezetünk minden évben méltón tiszteleg. Idei megemlékezésünkön – amely korábban került felvételre – “Rákóczi-várak nyomában” címmel Nagy Roland történész, a Soproni Egyetem levéltárosa tartott előadást.

A prezentációban négy, a Rákóczi-családhoz szorosan köthető történelmi erődítmény került bemutatásra. Elsőként a Borsi várkastély, ahol 1676. március 27-én megszületett II. Rákóczi Ferenc fejedelem. A várkastély ősét 1579-ben Zeleméri Kamarás Miklós tokaji várkapitány építtette nemesi kúriaként, a Rákócziakhoz Lorántffy Zsuzsanna hozományaként került 1616-ban. Ekkortól bővítették széles árokkal védett reneszánsz kastéllyá. Az épületet Fekete János rebellis gyújtotta fel 1678-ban, az ezt követő állagmegóvás már az uradalmi gazdálkodás céljait szolgálta. A szabadságharc idején mindössze egy alkalommal, átutazóban állt meg Rákóczi Borsiban: 1707. december 3-án, a Bodrogközből érkezve, szülőhelyén fogyasztotta el ebédjét. 1711 után folyamatosan pusztult, a négy palotaszárnyból U-alakú, romos épület maradt; az árok jórészt betömődött, védművei megrongálódtak. 2018 és 2021 között teljes felújításon esett át.

Az előadó külön kitért a kastély előtt álló Rákóczi-szobor történetére, amely 1907-től Zólyom Fő terén állt. 1920-ban eredeti helyéről eltávolították, helyére ún. Masaryk-fákat ültettek. Az alkotást először a zólyomi várban rejtették el, majd Fülekre került. Jelenlegi helyére 1969. május 31-én került. Szomorú tény, hogy 2013 tavaszán eltulajdonították és feldarabolták. Társadalmi összefogással, adakozásból Gere László újította fel Budapesten. A felújított mementót 2013. augusztus 18-án leplezték le. 2018-ban pályázati támogatásból új posztamenst kapott.

Regéc neve 1298-ban bukkan fel először. A 600 m magas, meredek hegy tetején emelkedő erőssége valószínűleg 1300 körül épült fel az Aba nemzetség uralma alatt. Számtalan tulajdonos váltás után az 1644-ben indított háborúban szerezte meg I. Rákóczi György, két ostromot követően. Az 1645-ben kötött linzi béke biztosította a Rákócziak végleges birtokjogát. A hadszíntértől távol eső, hegyek között megbújó „rejtekhely” a családi birtokközpontok egyike lett. 1676-ban, férje elhunyta után, néhány évre ide költözött gyermekeivel Zrínyi Ilona. Thököly Imre abban reménykedett, hogy kuruc őrsége ellenáll, azonban 1685 novemberében harc nélkül került a német csapatok kezére, amelyek a várat kirabolták, lakhatatlanná tették, majd 1686-ban lerombolták. 1693-ban II. Rákóczi Ferenc visszakapta birtokait, azonban a romos építmény helyreállítására már nem kerülhetett sor. Az 1990-es évek elején megkezdődött a régészeti feltárás és helyreállítás.

A síkságból kiemelkedő hegyet koronázó Sáros vára /Nagysáros/ a XIII. század első felében épülhetett. Eredetileg egy hatalmas királyi erdőispánság és vadászterület központja volt. A XVI. században nem játszott nagyobb katonai szerepet, a királyi biztosok szerint falai omladoztak. A lengyelországi kereskedelmi út (elsősorban a Tokaj-hegyaljai borok exportja miatt volt fontos) ellenőrzését szolgáló várat özv. Csáky Istvánnétól szerezte meg Rákóczi Zsigmond. 1687-ben a vár végzete beteljesedett: a bécsi udvar, nehogy a kuruc mozgalom felhasználhassa, felgyújtotta és felrobbantotta. Rákóczi György az elavult hegyi vár helyett a völgyben építtetett magának egy reneszánsz várkastélyt, amelyet először 1613-ban említenek. 1694. június 3-án a kastélyban iktatták be Sáros vármegye főispáni hivatalába II. Rákóczi Ferencet. Az ifjú II. Rákóczi Ferenc szívesen vadászott Sáros környéki birtokain, többször időzött a várkastélyban. Innen hurcolták el 1701. április 18-án összeesküvéssel gyanúsítva, majd börtönözték be Bécsújhelyen. A szabadságharc után birtokosai a várkastéllyal nem törődtek, 1903-ban már csak L-alakú két szárnya állt. 1948. szeptember 13-án a tűz martaléka lett, megmaradt építőanyagait széthordták.

A virtuális vártúra utolsó állomása Ónod volt, amelyet Czudar Péter bán építtetett a XIV. század végén, megerősítve a település templomát egy nagy toronnyal, erődített fallal körülvéve. A XV. században épült ki a szabályos, 39×39 m területű Sajó-parti vár. A XVI-XVII. század fordulóján a vár kapitánya Lorántffy Mihály volt. Leánya, Zsuzsanna 1600-ban itt született. A várat Rudolf király 1603-ban zálogosította el Rákóczi Zsigmondnak, amelynek kapitánya 1606-tól idősebbik fia, Rákóczi György. 1688. április 7-én egy portyázó török csapat gyújtotta fel Ónod városát, a vár is leégett. 1703-tól visszakerült II. Rákóczi Ferenc birtokába. A Rákóczi-szabadságharcban a várnak már nem volt katonai szerepe. Az 1707-es ónodi országos gyűlést valójában a Sajó túlpartján, a körömi mezőn tartották. A szabadságharc után az elkobzott ónodi Rákóczi-uradalom fele a királyi kincstáré, másik fele Rákóczi Julianna révén az Aspremont családé lett. A XVIII. században a romos vár északnyugati részén magtár épült. A Sajó 1845. és 1855. évi árvize alámosta a keleti falat és az északkeleti bástyát, s ezek részben ledőltek. A XX. század elején a legépebben megmaradt délkeleti bástyát jégveremnek használták. Ónod uradalmának utolsó magánbirtokosa 1944-ig a Melczer-család volt. A vár közben egyre pusztult, mígnem 1985-ben végre megkezdődött a régészeti feltárás és a helyreállítás.

Az előadás a https://youtu.be/MYJMKPxPH6A linken tekinthető meg.  ”