“A némabarátok őrzik titkukat” – „…a kút régebbi, mint a remeteség épületegyüttese”

/A kép forrása:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja – Fotó:T.Nagy Zoltán/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről.

Alább az 1980-as évek második feléből olvashat egy cikket (2. rész):

(Az írás első részét ugyanebben a rovatban   – „Színes” – olvashatja)

„…Kulcsár Emil, amatőr helytörténész — jelenleg a felújítás alatt álló remeteség gondnoka — több mint egy évtizedet fordított a majki remeteség, illetve az eredetileg olaszországi kamalduli szerzetesrend történetének kutatására, feldolgozására.

Annak idején ő kezdeményezte a remeteség kútjának feltárását, olyan elgondolásból, hogy az ilyen víznyerőhelyek általában megőrzik a régmúlt idők tárgyi emlékeit, az iszapba merült és sokszor jól konzerválódott leletekből sok mindent meg lehet tudni olyan eseményekről, amilyeneket nem örökítettek meg írásos dokumentumok.

A kút fenekét kitöltő csaknem két méter vastagságú iszapos üledékrétegből — ami a mélyből induló oldalfolyosó bejáratát is rejtette — szép számmal bukkantak napfényre a legkülönfélébb leletek. Használati és díszedények kerámiatöredékei, fa- és fémszerszámok, használati eszközök, pénzérmék, arannyal fut- tartott ezüst- és rézgombok, mécsesek.

A leletek korát, az egyes tárgyak rendeltetését a megkívánt szavatossággal azóta sem határozták meg. Egyelőre ott „pihennek” valamelyik láda mélyén a múzeumok megyei igazgatóságának raktárában vagy restaurátorműhelyében.

Ami amolyan félhivatalosan „kiszivárgott”, mindössze annyi, hogy a kerámiák zöme XVIII. századi, ami kvadrál azzal az időszakkal, amikor a kamalduli rend szerzetesei az 1730-as évek táján megtelepedtek Majkon, s a kolostor építéséhez kezdtek. Állítólag vannak viszont középkori kerámiatöredékek is.

Ha így igaz, akkor ez hellyel-közzel azt bizonyítaná, hogy a kút régebbi, mint a remeteség épületegyüttese. Késlelteti a kút leleteinek feldolgozását az is, hogy a majki kutatásoknak nincs igazi, ha úgy tetszik professzionista gazdája. Tudniillik, nálunk egy sajátos szemlélet uralkodik, nevezetesen, hogy a régészet mint olyan, a középkor végével lezáródik. Ami ezt követi, az már az újkori történészek „asztala”.

A majki remeteség múltjának ügye így aztán valahogy a senki földjére sodródott.

Szakfelügyeletet az Országos Műemléki Felügyelőség és a múzeumok igazgatósága ugyan biztosít Kulcsár Emilék lelkes amatőr kutatógárdájának részére, de ez a rejtelmek megfejtését nem sokkal lendíti előbbre. A szakfelügyeletet vállaló két régész ugyanis középkor szakos, így nem lehet szemükre vetni, ha nem merülnek el a tárgyi leletek feldolgozásában, s az esetleges írásos emlékek felkutatásában…”

HAMAROSAN FOLYTATJUK A CIKK 3. RÉSZÉVEL! – A SZERK.

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)1987-02-14 / 38. szám