Dzsupin Ibolyáról: ”A Família „Hajnalkája” mindenhez ért… – A színésznő édesanyjánál”

/Bal oldali kép: Az édesanya Ibikével, Misivel és Lacival. Jobb oldali kép: A Vidám Színpadon eltöltött évekből – Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra/

Talán érdekes lehet, mit írt a sajtó a 19-20. században Oroszlányról és környékéről.

Alább az 1990-es évek első feléből olvashat egy cikket:

“A Família „Hajnalkája” mindenhez ért…

A színésznő édesanyjánál, Bársonyoson

Amikor Gerda lányom megtudja, hogy Bársonyosra megyünk a Família Kft. Hajnalkájának (Kövérné, a Vili édesanyja) szüleihez, a nyakamba ugrik. Alig bírja kivárni míg megérkezünk a faluszéli házba. Pedig kicsi a remény, hogy Hajnalka megszemélyesítője, Dzsupin Ibolya művésznő, épp itthon tartózkodik. Főleg így, hogy bejelentés nélkül jövünk, azzal a szent bizodalommal, hogy húsvétkor csak hazajön Budapestről Ibolya.

Gyönyörű németjuhász őrzi a házat, néhány méterrel arrébb bárányka tépegeti a füvet. Barna tyúkok kapirgálnak. Három kisfiú nyargalászik egymást kergetve. Egyikük, a hatesztendős Dávid, Ibolya kisfia. A másik kettő az Oroszlányban lakó Dzsupin Lászlóé.

A háziak elénk jönnek, s valódi örömmel köszöntik a váratlan vendégeket. Gerda kérdésére, hogy itthon van-e „Hajnalka”, igenlő válasz érkezik. Lányom berohan, bemutatkozik, s azonnal autogramot kér. Mi is megismerkedünk Dzsupin Ibolyával, kevés idő marad a beszélgetésre, mert a művésznőnek programja van, indulnia kell. Nincs baj, itthon marad az édes arcú anyukája, s a papa, Dzsupin Mihály.

A házigazda nem lacafacázik, mindjárt a pincébe invitál bennünket. A falon oklevél, valamelyik emlékezetes borversenyen nyerte. Finom a bor. S míg a férfiak ultiznak, mi behúzódunk az egyik szobába, hogy megkérdezzük milyen érzés a színésznő édesanyjának lenni. „Milyen? Hát olyan, mint a többié” mosolyog azzal a mindenkit elbűvölő mosolyával a ház asszonya.

S elindulunk vissza az időben. Alföldön laktak, de ott nem volt munka. Megszületett Ibike, majd a két fiú. Dzsupin Mihály Oroszlányba jött szerencsét próbálni. Huszonkét évig dolgozott a föld mélyében. Dolgozott, s közben elvégezte az aknászképzőt.

A felesége egy ideig tűrte a távollétet, de aztán vonatra szállt, s eljött körülnézni a messzi Szabolcsból Oroszlányba, mert kilátásban volt egy lakás.

Megtetszett a parányi otthon, s másnap már föl is pakolta a gyerekeket, a bútort, s amit még kellett. Így lettek oroszlányi lakosok...

Madarász Anna”

Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)  / 1993-04-15 / 87. szám

FOLYTATJUK! – a szerk.

 

Kiemelések tőlem – a szerk.