Akiket kitüntetett a 40 éves város – Erről is írt az újság 1994-ben, 3. rész

/A képeken: Zsombolyai Mária és Kulcsár Emilné – Forrás: Library.hungaricana.hu/24 óra, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)  / 1994-03-09 / 57. szám/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről. Alább az 1990-es évekből olvashat egy cikket:

Folytatás! – Az előző részeket ugyanebben a rovatban (“Abszolút Oroszlány” – “Anno”)  olvashatják!

Akiket kitüntetett a város

Oroszlány várossá nyilvánításának 40. évfordulóján, a jubileumi ünnepségen több oroszlányi polgár kitüntetést kapott a város önkormányzatától, a település fejlődéséért végzett kiemelkedő tevékenységükért. Az alábbiakban a kitüntetetteket szólaltatjuk meg.

A város képviselő-testülete „Oroszlányért” kitüntető díszoklevelet adományozott Zsombolyai Mária festőművésznek.

Azt, hogy a város főutcáján az ötvenes évek tájékán épült bérházak igazán szépek lennének, azt ma már nem könnyű mondani. De ha a szürke folyosóról belépünk Zsombolyai Mária lakására, egycsapásra egy másik világba érkezünk. A barátságos szobáknak nincs olyan zuga, mely ne viselné magán ügyes kezek, finom ujjak nyomát. Falvédők és térítők, padló- és faliszőnyegek, bútorok, tárgyak, díszítések – mind-mind egy érzékeny, gondos, jóízlésű lélekre vallanak.

S akkor még a festmények sora… – mintha mindegyikük egy távoli múltba hullt időről, gyerekkori tájakról vallana…

– Bizony – mondja Mária – fontos az életemben a szülőföld, mely nekem túl a Tiszán, Szatmár megyében, Nagyecsed környékén ringott… Azokat a kerteket, réteket, alkonyatokat, diófákat, füzeseket… nem lehet elfelejteni, csakúgy, ahogyan nagyapámat se, aki egyenes derékkal, derűs mosollyal állt a pitvarban akkor is, amikor – annyiszor – mindenéből kifosztották…

Hétéves voltam, amikor Oroszlányba költözött a családunk, s nekem az volt a szerencsém, hogy az általános iskolában Závori Zoli bácsi lehetett a rajztanárom. Többek között ő is mondta, hogy a művészethez fontos lehet az iskola, de sokkal fontosabb az élet ismerete, az elmélyült gondolkodás, a tehetség, az érzelemvilág…

Ezért hát talán ma sem bánom, hogy a képzőművészeti főiskola helyett virágkertésznek tanultam… nézze meg a „napraforgóimat” – így kell ismerni a szirmokat s az ecsetet egyszerre, amikor az ember a festőállvány elé térdel… s ha más is kell, talán életszeretet, amit nekem Ancsel Éva filozófiája fogalmaz meg a legtisztábban…

Talán nyolcvanháromban lehetett, amikor egy országos zsűriből Karsa Zsigmond és Pallagi Emil azt mondták nekem – ne írjam többé a meghívóimra, hogy „amatőr”… Azóta nem írom s azóta is sok kiállításom volt Budán, Miskolcon, Sopronban, külföldön, de olyan kis településeken is, mint Göbölszöllős, ahol – mint helyben mondják: a lovakkal együtt- százhuszan laknak… jelenleg a neszmélyi kiállításomra készülök s örülök, hogy immár elismert oroszlányi polgárként, március tizenharmadikán nyílik ez a tárlat.

Az „Oroszlányért” kitüntető díszoklevelet a képviselő-testület megosztva adományozta Kulcsár Emilné és Kulcsár Emil részére, akik a majki műemlékegyüttes épületeinek gondnokai.

– A férjem – mondotta találkozásunkkor Kulcsár Emilné – korábban gépésztechnikus volt a Keriparnál. De, mióta ismerem, szenvedélyesen érdeklődött a történelem, a régészet, a muzeológia iránt, s Majk mindig különösen kedves volt számára.

Olyan helytörténeti kutatásokat végzett, melyek jelentősen hozzájárultak Oroszlány és környéke történetének pontos feltárásához, kutatási eredményeit tanítják is.

Szenvedélye egy idő után engem is magával ragadott, segítettem neki, amiben tudtam. Én statisztikusként dolgoztam korábban, de amikor felajánlották – 1986-ban- hogy gondnokai lehetünk a műemlékegyüttesnek, s ide is költözhetünk, itt is lakhatunk, örömmel elvállaltuk. S ma egy gyönyörű környezetben, annak múltját, jelenét, jövőjét egyaránt szívünkön viselve élünk, dolgozunk.

A műemlékegyüttest sokan felkeresik, a múlt szezonban több mint huszonháromezer belépőt sikerült eladnunk. De sokszor jönnek a város vagy a fenntartó cégek vendégei is, nyaranként nálunk funkcionál A Közművelődés Háza kulturális rendezvénysorozata, a Majki Nyár, egész évben pedig az oroszlányi művelődési ház által működtetett népfőiskola kurzusainak hallgatóit fogadjuk.

Örömmel végezzük ezt a munkát, noha kevés a szabadidőnk, a távolabb élő családunkra is több kellene, hogy jusson. Abban bízunk, hogy Majk tovább fog fejlődni, s egyre többször „viszi el” a határainkon is túlra Oroszlány jóhírét, sokáig ad valódi élményt az idelátogatóknak.


Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)  / 1994-03-09 / 57. szám

Írj Te először kommentet "Akiket kitüntetett a 40 éves város – Erről is írt az újság 1994-ben, 3. rész"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*