ÉLMÉNY – Tardos Tibor József Attila-díjas író Oroszlányról

/Kép forrása:Library.hungaricana.hu/Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)  / 1954-01-16 / 4. szám/

Talán érdekes lehet, mit írt a korábbi sajtó, vagy milyen érdekességeket találtunk a városról, térségről, az oroszlányiakról  korábbi tanulmányokban, történeti leírásokban.

Mint például itt:

“ÉLMÉNY

TARDOS TIBOR József Attila-díjas.

Megtörténik az emberrel, hogy ahogyan a ma divatos írózsargonban mondják országnézés közben elemi erővel tör a múlt emléke. Ilyesfajta élményben volt részem legutóbb, amikor Nyugat-Magya m-szag egyik bányatelepére, a komárommegyei Oroszlányba megérkeztem.

Oroszlány. A neve is, a régmúlt élmény is. baljóslatú képzeteket keltett fel mindig bennem. Az Oroszlány név magyarul az állatok királyát, a legvadabb ragadozót jelenti (ki tudja mi októl adta a nép ezt a nevet az egykori pusztaságnak?) az élmény pedig, nos a régi élmény mintha csak igazolni vánná e különös helységnév jellegét A háborút közvetlenül követő esztendők egyikében látogattam el ide először egy kegyetlen nva sz bal eset kapcsán.

Egy szombat délután fiatal újságíró voltam magához szólít szerkesztőm.

Készül haza?

Igen.

Ne készüljön. Szomorú esemény történt egy elhanyagolt kis bányatelepen. Utazzon oda telefonálja meg nekünk lapzártáig, mit látott. .

Nos, meg kell mondanom,  hogy a szerkesztő elvtárs megbánta, hogy engem küldött oda riportra. A nyomorúságos, elhanyagolt bányácskában veszélyes tűz ütött ki s áldozatokat szedett. A világtól elvágott, istenháta mögötti helyen szükség volt minden munkáskézre a mentésnél s ebbe egészen belefeledkeztem. Akkor láttam először halott bányásztSosem felejtem el az egyik áldozat fiát egy szőke, barnaszemű bányászgyereket, amolyan gimnazista korút. Megkérdezte tőlem, mint pesti embertől, mi lesz most már az ő sorsa? Tanulni akart volna . tovább, s most, hogy elvesztette gyámolát, az édesapját…

Ugy-e bízhatok?

Bízhatsz mondottam s megpróbáltam neki lefesteni azt a világot, amelyet fel szeretnénk építeni…

Késő éjszaka lett, mire észhez kaptam, hogy telefonálni kellene. De sem ott, sem a környéken nem volt éjszakai telefon- szolgálat, Még nem hozta meg gyümölcseit a felszabadulás. Erre a tájra, kis szőke barátomra akkor még az urak Magyarországának mélységes sötétje borult
L
apunk nem közölhette a többi lappal egyidőben a híradást. S az én emlékeimben Oroszlány neve eltéphetett énül összeköttetett a sötétséggel, a vidéki sivársággal és a gyásszal egészen addig, amíg…

Itt azonban előre kell bocsátanom valamit. Újságot olvasó, sőt újságot író ember vagyok, természetes tehát, hogy Oroszlány nevével számos alkalommal találkoztam azidő óta a lapok hasábjain. Ilyen ház. olyan szállás épült, ilyen aknát nyitottak meg. amolyan külszíni fejtéshez fogtak, és a többi… Kimagasló termelési eredményeket is olvastam, amelyeket ennek a bányatelepnek a dolgozói értek el… Egyszóval tisztában lehettem volna vele, ha egy kissé gondolkodom, hogy ez a hely sem maradt el az ország építéseben, itt is nagyot lépett az idő.

S mégis — vannak az emberi gondolkozásnak ilyen különös sajátosságai, Oroszlányt nem tudtam máshogyan elképzelni, mint ahogyan akkor láttam: letörőt, őszi kukorica földek, bokáig érő sár, kidőlt-bedőlt oldalú bányászkunyhók… S egy barnaszemű szőke ifjú, amint édesapja holtteste mellett virrasztva kémleli a jövőt…

Amikor most gépkocsink megállt egy bizonyos város közepén, azt mondottam a vezetőnek:

— Miért nem hajtunk tovább, elvtárs? Hiszen Oroszlányba igyekeztünk? — Ez itt Oroszlány — felelte.

Rendben van. Hozzá vagyunk szokva mindenhez. Sztálinváros is percenként illanó esztendők alatt nőtt ki a magyar kukoricaföldekből, az Inotai Erőmű, Kazincbarcika is. Ez lett tehát az új Oroszlány, ez a széles utcájú, magas emeletesházakkal teli modern város!…

Alig tudom végigtekinteni a házak füstölgő kéménytengerét… Emitt a postahivatal, (emlék- . szel-e, hogy valaha nem tudtál innen telefonálni?), amott az üzletházak részlegében a ragyogó Népboltok (nem felejtetted-e el, hogy étlen-szomjan kóboroltál ifjú barátoddal akkor késő 1 éjszakáig)…”

Folytatjuk!

Forrás:Library.hungaricana.hu/Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)  / 1954-01-16 / 4. szám

Írj Te először kommentet "ÉLMÉNY – Tardos Tibor József Attila-díjas író Oroszlányról"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*