A tragikus sorsú költőre emlékeztek

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete Radnóti Miklósra emlékezett november 14-én, melyről alábbiakat tették közzé közösségi oldalukon – idézzük:

„Nagy érdeklődést váltott ki november 14-én megtartott rendezvényünk, melyen halálának 80. évfordulója alkalmából Radnóti Miklósra emlékezett tagtársunk, Kozmáné Gombkötő Hajnalka könyvtáros.

Radnóti Miklós a XX. század és a modern magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Tragikus sorsa miatt csak rövid életű alkotói pályát tudott maga mögött hagyni, 35 évesen a második világháború alatt a nácik zsidók elleni kegyetlenkedések áldozataként életét vesztette. A Nyugat harmadik nemzedékének lírikusaként költészetét az avantgárd – elsősorban az expresszionista – öröksége és az újklasszicista verseszmény határozták meg.

Zsidó származása miatt 1940. szeptember 9. és december 18. között munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942. július 1-jétől Margittán, Királyhágón, Élesden, majd a hatvani cukorgyárban, végül a fővárosban szolgált. A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott olvasóihoz.

1944 januárjában írta a Nem tudhatom című verset. A vers megható hitvallás a hazáról, a hazaszeretetről, amelyhez még elgyötörten is ragaszkodik annak ellenére, hogy kitagadta a költőt. Személyes sorsához kötve, de saját veszélyeztetettségén túlemelkedve szemléli művében a világot, aki az üldöztetés ellenére vállalta magyarságát és nem ingott meg a haza szeretetében.

1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. A német Todt-szolgálatnak a szerbiai Bor közelében felállított táborába, Lager Heidenauba hurcolták; rézbányában és útépítésen dolgozott. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Erőltetett menetben nyugat felé hajtották a beteg, kimerült, elkínzott munkaszolgálatosokat. Radnótit a Győr megyei Abda község határában 21 társával együtt 1944. november 9-én lőtték agyon. Beteljesültek rajta a negyedik Razglednica sorai: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” Utolsó versei („bori notesz”) viharkabátjának zsebében a tömegsírba kerültek.

1946. június 25-én a győri zsidó temetőben, huszonegy társával együtt elhantolták Radnóti exhumált holtestét. Ez volt Radnóti második temetése. 1946. augusztus 14-én harmadszor temették el Budapesten a Kerepesi úti temetőben, a 41. percella 41. számú sírjába.

Radnóti Miklós magyar költő akart lenni. Méghozzá nagyon. Magára sosem egyszerűen költőként hivatkozott, hanem mindig úgy, hogy „magyar költő”.

Az abdai tömegsírból előkerült verses füzetének első oldalára is ezt írta fel öt nyelven: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza.”

Élete és halála tragikus, de munkássága örökké él, és fontos helyet foglal el a modern magyar irodalomban.”

 

Forrás és fotó:Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete