Betyáros történeteket hallgattak

/Fotó: Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete/

Sokan voltak kíváncsiak május 7-én a „Szitává lőtt legendák – A betyárok romantikátlan világa” című vetített képes történelmi előadásra, melyet Bekő Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának munkatársa tartott – újságolta Facebook oldalán a Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete.

Az előadásról készült összefoglalójuk így folytatódik: „a betyárvilág klasszikus korszaka a 19. századra tehető, s bár már korábban is léteztek útonállók, az általunk jól ismert nevek – Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Patkó Bandi, Savanyó Józsi, Vak Illés – ebben az időszakban váltak ismertté.

De amit ma róluk tudunk, azt a népi fantázia jelentősen kiszínezte. A valóság azonban sokkal sötétebb, hiszen ezek az emberek többnyire köztörvényes bűnözők voltak. Fosztogattak, kínoztak, gyilkoltak, gyakran kegyelem nélkül.”

Megtudhatjuk azt is a Facebook posztból, hogy „a romantikus kép, amely a nép hősének mutatja be a betyárt, jórészt a pásztortársadalom világából nőtt ki. E történetek „bálványai” egyfajta ellenállás szimbólumává váltak azok számára, akik a vagyonos pap, a zsidó kereskedő, vagy a földbirtokos ellen érzett ellenszenvüket így fogalmazták meg. De ez nem jelent Robin Hood-i szerepet. Eddig egyetlen esetben találkoztam olyan korabeli forrással, amelyben a betyár azt vallotta, hogy amit rabolt elosztogatta a szegények közt – mondta Bekő Tamás.

Az elrabolt pénzt néha szórták mulatozás közben: kapott a csaplárosné, a vendégek ihattak a kocsmában, de a következő alkalommal ki is rabolták őket. Ez a kettősség jellemezte a betyáréletet. Sokukat a sors vitt erre az útra: például egy elcsent jószág miatt kellett menekülniük, és már nem volt visszaút. Míg mások a külhoni bakaélet elől bujdostak el, vagy éppen megugrott dezertőrök, azaz katonaszökevények voltak.

A betyárok szervezetten működtek – orgazdák, rejtegetők, sőt nők is támogatták őket. Válaszul az állam besúgóhálózatot épített ki, s ha kevésnek bizonyultak a vármegye fegyveresei a pandúrok, akkor reguláris katonai századokat vetettek be ellenük. A spionok gyakran az életükkel játszottak, cserébe jelentős összeget kaptak.

A betyárság kifejezés maga is félrevezető. A 19. századi periratokban egyetlen egy alkalommal sem találkoztam a ‘betyár’ szóval – mondta Bekő Tamás. Rablónak, útonállónak, csavargónak, gonosztevőnek nevezték őket. A ‘betyár’ valójában oszmán-török eredetű szó – foglalkozás nélküli legényembert jelent – és nálunk inkább irodalmi, később kialakult romantikus képzeteket tükröz.

Az oroszlányi hallgatóság számára igazi kuriózum volt az egykori majki csárdában megsebesült, majd a vérteskethelyi erdőben bujkáló Milfajt Ferkó történetének, elfogását követő tanúvallomásának bemutatása is” – fejeződik be az oroszlányi civil szervezet híradása.