„A világjáró vitéz szabólegény”

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete szervezésében Jelky András világutazó, emlékíró életútját mutatta be Árva Ferenc földrajz-történelem szakos tanár augusztus 7-én, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében. 

Az eseményről az alábbiakat közölték Facebook oldalukon – idézzük:

„A szépszámú érdeklődőt – köztük Mók Attila alpolgármestert – Nagy Csaba, civil szervezetünk elnöke köszöntötte.

Akár azt a címet is adhattuk volna: „a világjáró vitéz szabólegény”. Jelky András, a 18. századi magyar világutazó élete, utazásai mesébe, kalandregénybe illők.

Jelky életét bemutató könyv először 1779-ben jelent meg német nyelven Bécsben – tehát még életében – amiről a kutatók azt gyanítják, hogy a messzire szakadt szabólegény saját elmondása alapján készült. Magyarországon 1784 évben jelent meg először, de német nyelven.

A regény diadalutat futott be. Sok fiatal Jelky révén ismerte meg Baja nevét. Nem csoda, hogy szülővárosa büszke lett híres fiára – mondta bevezető gondolataiban az előadó.

A család tizedik gyermekeként, 1738. április 20-án született Baján Jilka András Anzelm Nepomuk néven. Már 11 éves korában szabólegénynek számított. Az akkor céhes világban kötelező volt a mesterlegények számára a vándorlás, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek választott szakmájukban.

András sem maradt otthon, Budát kereste fel, majd Bécsben bátyja műhelyében dolgozott, ahol olyan tehetséget mutatott, hogy testvére javasolta neki: utazzék Párizsba, ahol kitanulhatja a szakma legmagasabb fortélyait is.

Párizsba történő utazásakor többször esett kényszertoborzók fogságába. Abban az időben volt egy „tréfás szokás” Európában, a hadra fogható fiatalembereket mindenütt besorozták katonának.

Először sikerült megszöknie, de Hollandiában ismét elkapták, és hajón útnak indították Holland-Kelet-India felé. 1764-ben a Batáviai Nyugati Polgárőrség tisztjei között szerepel zászlósként, 1765-től pedig hadnagy. 1767-től egy éven keresztül Batáviában és környékén hivatalnoki funkciót töltött be. 1776. október 25-én a Popkensburg nevű hajóval visszaindult Európába, egészen bátyjához Bécsig utazott, majd később hazatért.

Miután Magyarországra érkezett, kalandjairól 1779-ben megjelent az első könyvecske, amelyben valószínűleg életében először nevezték Jelkynek. Hiszen Jilkaként született Baján, Jeliekeként szerződött el katonának a rotterdami kikötőben és Jeliekeként kötött házasságot Batáviában.

1777-es hazatérése után is megtartotta ezt a nevet, mert 1782-ben Jeliekeként vette feleségül házvezetőnőjét Budán. Ennek megfelelően ugyanerre a névre kereszteltette 1783. május 28-án született közös gyermeküket is. 1783. december 6-án szintén Budán Joannes Andreas Jelieke Consiliarius Hollandicus, vagyis holland tanácsosként temették el a Szent Anna templom kriptájában.

Életében és halálában Jelky András sohasem szerepelt ezen a néven, csak az irodalom tette azzá, aminek ma is ismerjük. A jó csengésű magyar név helyett ő maga legszívesebben azt a nevet használta, amin tisztelték, amivel a messzi idegenben karriert futott be, amivel vagyont és „nevet” szerzett magának a Kelet-Indiákon, hiszen Jan Andries Jeliekeként élte le élete nagy részét a Holland Kelet-Indiai Társaság szolgálatában.

45 évesen, 1783. december 3-án tüdővészben halt meg Budán” – fejeződik be a civil szervezet beszámolója.

 

Fotó: Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete