Jubileumot ünnepeltek

Az eseményen megjelentek az iskola jelenlegi és már nyugdíjba vonult tantestületi tagjai, a város és a tankerület vezetői, a szülői munkaközösség tagjai.

Egy iskolát ünnepelni gyerekek nélkül elképzelhetetlen. Ennek szellemében eljöttek az osztályfőnökök által delegált diákok, az iskola Diákönkormányzata, valamint Oroszlány Város Ifjúsági Önkormányzatának képviselői.

„A születésnapi ünnep mindannyiunk gondolataiban egy szerető család képét idézi fel, ahol mindenki mosolyog, örül egymásnak, annak, hogy együtt lehetnek. Épp úgy, mint most mi. Ma ugyan nem egy valakinek az évfordulóját köszöntjük, hanem egy iskoláét.

Az iskolának sosem ott van a határa, ahol a kapuja áll. Hiszen hozzánk tartoznak a szülők, nagyszülők, támogatók, segítők is. Az intézmény története három korszakra bontható. Ezeket köthetjük az elnevezésekhez: 3. számú, Ságvári Endre, majd Hunyadi Mátyás Általános Iskola.

Az esztendők alatt változott ugyan a fenntartó és a működtető személye, de mindegyikről elmondható, hogy gondos gazdaként figyelt az épületre, felszerelésre, udvarra. Az iskola folyamatosan fejlődött: új szárny épült, amikor szükséges volt felújították, fejlesztették, idén pedig egy csodálatos sportudvarnak örülhettünk.

A jubileumi ünnep alkalom arra, hogy kifejezzük hálánkat az előttünk járóknak, köszönetet mondjunk a velünk együtt haladóknak, és lehetőség arra is, hogy előre tekintsünk és megfogalmazzuk a céljainkat” – mondta tartalmas köszöntőjében Fehérvári Mónika intézményvezető.

Az iskolatörténet része az önkéntességből és önzetlenségből példát mutató, iskolát támogató Szülők és Pedagógusok a Gyermekekért Alapítvány működése, melynek nevében Vasi Melinda kuratóriumi elnök fejtette ki gondolatait.

Ezt követően vastaps kíséretében köszöntötték a Diákolimpia országos döntőjén 1. helyezést elért kosárlabdacsapat játékosait, majd a kiemelkedő eredményt elérő tanulók „Büszkék vagyunk Rád” feliratú ajándékot vehettek át.

A kulturális programban a Bányász Klubszínpad KaDarka Társulata nem csak dalokkal és versekkel szórakoztatta a nézőket, hanem Dallos Zoltán rendezésében egy történetet is előadtak egy képzeletbeli, kétszemélyes osztálytalálkozóról, melyen az iskolapadba visszaülve nosztalgiáztak, beszélgettek, így felelevenítve a régi, szép emlékképeket.”