Irodalmi esttel emlékezett a Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete az alábbiakat tette közzé közösségi oldalán – szöveghűen idézzük:

„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld…

Szervezetünk rendezésében ezzel a címmel mutatta be a felvidéki, naszvadi Mécsvirág Irodalmi Kör Mécs László irodalmi estjét a premontrei szerzetesrend megalakulásának 900. évfordulója alkalmából csütörtökön nagy érdeklődés mellett a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kamaratermében. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Rajnai Gábor alpolgármester, valamint Simonics Tibor, a CSEMADOK naszvadi elnöke.

Mécs László – eredeti neve Martoncsik József – 1895-ben született a Kassa közeli Hernádszentistvánon. Tanulmányai után belépett a premontrei rendbe. Élete végéig, 1978-ig lelkipásztorként és költőként tevékenykedett az embert próbáló történelmi időszakon túl is. 1943 és 1971 között nem publikálhatott Magyarországon, 1953 és 1956 között koholt vádakkal bebörtönözték.

Mindezek ellenére itthon és külföldön is elismertséget szerzett a közönség és költőtársai körében, sokan a két világháború közötti vallásos líra legnépszerűbb, leghatásosabb egyéniségeként tartották és tartják ma is számon. Alkotásai reflektálnak mind a hazai és egyetemes történelem eseményeire, mind pedig a katolikus értékekre, valamint a személyek közötti kapcsolatok fontosságára hívják fel a figyelmet.

A 2015-ben alakult Mécsvirág Irodalmi Kör is rendelkezik személyes kapcsolattal: a költő életútjának és munkásságának tisztelete mellett a közös származás miatt is fontosnak tartják Mécs László emlékének ápolását. Az irodalmi kör, amely főként hölgyekből áll, széles korosztályú spektrumot mutat, ami szintén jelzi Mécs költészetének egyetemességét.

Az előadók végig kalauzolták az érdeklődőket a szerzetes költő életútján és irodalmi munkásságán egy narrátor, számos versmondó és három énekes kislány közreműködésével. Képet kaphatott a hallgatóság a kor ideológiájáról, politikai és történelmi eseményeiről ugyanúgy, mint a költő személyes kapcsolatairól, édesanyjához fűződő viszonyáról és élethelyzeteiről.

A verseket hallgatva feltárult a Mécs által használt gazdag zenei nyelvezet és a verselés sokszínűsége. Megcsodálhatta a közönség a gyakran használt költői képeket, a szerző világszemléletét és hivatástudatát is.

Bár Mécs munkásságát kétségtelenül meghatározták a viharos XX. század legmeghatározóbb, közvetlen magyar vonatkozású eseményei, verseiben megjelenik a területi átrendeződés fájdalmas emléke, ember-, nép- és hazaszeretete, amely időtlen például szolgálhat mindnyájunknak.”

Forrás és fotó: Facebook