Tudta? Sorsdöntő csata zajlott Oroszlány közelében, a Vértesben – Videóval!

(Vértesi csata – Youtube.com)

Bizony, a címben szereplő megfogalmazás nem tévedés, hisz a németek a mai Vértesig, sőt egyes források szerint Fehérvárig jutottak. A magyar csapatokon azonban nem fogtak ki, és szégyenkezve kullogtak haza…

Édesapja Vászoly (Vazul) volt, akit az I. István ellen szervezett lázadása miatt megvakítottak és fülébe forró ólmot öntöttek, hogy uralkodásra alkalmatlanná tegyék. Vazul Géza testvérének, Mihálynak volt a fia.

Apját későbbi krónikások tévesen nevezték meg Szár Lászlóként, aki Vazul testvére volt. Édesanyja Tátony nembeli volt. Két testvéréről tesznek említést a források, bátyját Leventének, öccsét Bélának hívták.

Apjuk megvakításakor fiainak menekülnie kellett. Először Csehországba kerültek, majd nem sokkal később tovább mentek Lengyelországba, ahol Mieszko fejedelem fogadta őket. Ideérkezésük 1031 és 1034 (Mieszko halála) közötti időszakra tehető.

A lengyel udvarban csak Béla maradt, a másik két testvér továbbutazott Kijevi Rusz irányába.

Itt Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem vendégszeretetét élvezték. 1038 táján András elnyerte a fejedelem leányának, Anasztáziának kezét. Feltehetően ennek a házasság előfeltétele az volt, hogy Andrásnak fel kellett vennie az ortodox kereszténységet.

Ekkor Ukrajna védőszentjének, Szent Andrásnak nevét kapta. Eredeti pogány nevét a források nem őrizték meg.

Újra Magyarországon

Mindeközben Magyarországon Orseolo Péter, hogy háláját kifejezze a német-római császárnak, Magyarországot hűbérbirtokként ajánlotta fel a császárnak, aki mindezt el is fogadta. A király emellett folytatta korábbi tevékenységét, melynek során a vezető vallási és világi tisztségeket főleg németeknek és olaszoknak adta.

Ezek miatt már 1045-ben két lázadás is szerveződött ellene. Az egyik élén Viska (Viske), valamint Bolya (Buja) és Bonyha, az erdélyi Gyula főembere és két fia (így Sarolt unokaöccsei). Ezt az összeesküvést elárulták, résztvevőit kivégezték vagy megkínozták.

A másik összeesküvést Gellért püspök szervezte, aki – csakúgy mint az első felkelés résztvevői – a Vazul-fiakat akarta visszahívni a magyar trónra. Gellért szavára a hercegek, Levente és András 1046-ban hazaindultak. Közben a békési Vata is sereget szervezett, hogy a pogány vallást visszaállítsák Magyarországon.

Az elégedetlenkedők és a két herceg 1046-ban Abaújváron találkoztak. A pogányok előadták követeléseiket, engedjék a pogány hit gyakorlását, ölhessék meg a püspököket és papokat, rombolhassák le a templomokat és tisztelhessék a bálványokat.

A hercegek belegyeztek a követelésekbe, hiszen tudták, hogy az András apósától kapott csapat önmagában nem elég Péter elűzésére. A pogánysággal kiegészült sereg hamar elsöpörte Péter uralmát, 1046 őszére már a Dunáig bírták az országot.

A kibontakozó felkelést nevezik a krónikák Vata-féle pogánylázadásnak. A pogányok azonban mindeközben igyekeztek a kereszténységet eltüntetni, ennek esett áldozatul Gellért is, akit 1046. szeptember 24-én gyilkoltak meg.

Péter újra a németek felé fordult, és a nyugati határon már gyülekeztek is a csapatok. Pétert háromnapi küzdelem után elfogták és az egyik forrás szerint megölték, másik szerint csak uralkodásra alkalmatlanná tették, megvakították.

András 1046-ban került a magyar trónra, miután nem sokkal azelőtt a legidősebb Vazul-fiú, Levente meghalt. Székesfehérváron a megmaradt három püspök koronázta királlyá 1046 vége felé.

(a Vértes, előtérben a Móri-árok)

Viszály a németekkel – A Vértesi csata

1051-ben Henrik haddal indult Magyarország ellen. A német sereg két irányból közeledett a magyarok felé.

Az egyik csapat a Vágon átkelve a Nyitra folyóig hatolt. Henrik kikerülve a nyugati határkaput (moson-soproni gyepű) Stájerország felől tört be a Dunántúlra.

A másik sereget Gebhard regensburgi püspök vezette, ez a hadtest a Dunát biztosította és amelyen az utánpótlást szállították a sereg részére.

A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították.

A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak.

Béla a seregeit azonban a németek hátába irányította, hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepűket erősítsék.

A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott.

A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak, éjszakánként rajtaütöttek az őrökön, a vonulós csapatok közt nyargaltak és egy-két nyílvessző kilövése után eltűntek.

Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz.

De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek németek nevében, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba.

A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy az elfáradt és éhező németek vértjeiket eldobálva indultak tovább észak felé.

Vértesi csata – VIDEÓ: