Megemlékezést tartottak

A helyi Rákóczi Szövetség által szervezett eseményen Nagy Csaba elnök köszöntötte az evangélikus templomnál egybegyűlteket – köztük Lazók Zoltán polgármestert, Rajnai Gábor alpolgármestert és Emődi Ferencnét, a Járási Kormányhivatal vezetőjét -, majd emlékeztetett arra, hogy immár 28. alkalommal kerül sor az eseményre, amely hagyományosan az év első közösségi rendezvénye Oroszlányban.

Megemlékező beszédében Járfás Mihály István, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola történelemtanára, a civil szervezet elnökségi tagja így idézte fel az eseményeket: „Szinte minden magyar városban és faluban találunk hősi emlékművet. Ez azt is jelenti, hogy majd’ minden településünknek vannak saját hősi halottjai. A mai napon, a doni katasztrófa 80. évfordulóján a magyar királyi 2. hadsereg katonáira és munkaszolgálatosaira emlékezünk.

Tisztelgünk az elesettek, a hadifogságba kerültek és a visszavonulás tengernyi szenvedése, viszontagsága után hazatérők előtt. Uriv, Scsucsje, Korotojak, Voronyezs. Sajnos ismerősen csengenek ezek a helyiségnevek. Egy távoli vidék 2500 kilométerre tőlünk. Mégis közel van dédszüleink, nagyszüleink, szüleink velünk élő emlékezete által.

Legalább százezer halott – közszájon ez a szám forog. Ungváry Krisztián történész szerint a mintegy 210 ezer fős hadseregből 1943. január – február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült. Felfogható-e a fagyhalál, a hómező, a menekülés fogalma azok számára, akik mindezt közvetlenül nem tapasztalták meg? Úgy vélem nem. A katonák után meg kell említenünk az itthon maradottakat. Ugyanúgy áldozatok voltak mindazok, akik özvegyként, árvaként élték meg a doni tragédiát, mely a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb fejezete”.

A gondolatokat követően Farkas Etelka evangélikus lelkész mondott imát az elesett hősök emlékére, majd a városi és szlovák önkormányzat mellett civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el a tisztelet virágait, mécseseit a II. világháborús emléktáblánál.”