Újabb érdekes előadással várták az érdeklődőket

/Fotó: Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete/

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete közzé közösségi oldalán újságolta, hogy egy érdekes, és egyben különleges előadással várták az érdeklődőket e hét csütörtökön a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban.

Ezeket írták a rendezvényről: „A nők irodalmi szerepvállalásának kialakulásával kevesen foglalkoznak, pedig létjogosultságát meglepő történetek előzik meg. Erre világított rá vetített képes előadásában Kozmáné Gombkötő Hajnalka, a házigazda intézmény könyvtárosa.

Ma már természetes dolog, hogy a nők egyetemre járnak, dolgoznak, verseket írnak, könyvet szerkesztenek. Azonban ez nem mindig volt így.

A nők irodalmi egyenjogúságához vezető út nem volt egyenes. Sokan és sokáig úgy tartották, hogy a nő dolga a gyermeknevelés, a háztartás vezetése, férje támogatása; az olvasást, írást ártalmasnak gondolták számukra. Magyarországon a 18. század végén jelent meg a nők művelődéséhez, munkájához, a politikai életben való részvételéhez való jog biztosításának az igénye. Kazinczy Ferenc és Berzsenyi Dániel is küzdöttek ezért.

A 19. században jelentős változás következett be a különféle divatlapok megjelenésével, a nőegyletek, szalonok alakulásával. A nők már nem érték be az olvasással, hanem elkezdték írni a saját irodalmukat, a saját nézőpontjukból, női tollukkal, és megjelent az irodalomban a női hang.

Gyulai Pál mellett Arany János volt az, aki nagymértékben ellenezte a nőírók szereplését. Arany elsősorban a szerkesztőket hibáztatta, amiért megjelentetik minden hozzájuk forduló hölgy alkotását. Madách Imre egyenesen alkalmatlannak tartotta őket az irodalmi szerepvállalásra.

Jókai Mór 1848 januárjában, az Életképekben megjelent cikkében irodalmi munkásságra buzdította a nőket, valamint hangsúlyozta műveik hiánypótló fontosságát. Erdélyi Jánost is a támogatók közt látjuk, „hölgyi költészetnek” nevezte a nők általi irodalmat, mely megnevezésben is azt látjuk, hogy pozitívan viszonyul a nők által írt művekhez, a nők által megteremtett irodalomhoz.

Az eddig nem igazán ismert történelmi előzmények bemutatását követően négy kiemelkedő hölgyszerző életútját mutatta be az előadó.

Így az első jelentős magyar költőnőként számon tartott Dukai Takách Judit, a magyar irodalom új nemzedékének feltörekvő tagjaihoz tartozó Kaffka Margit, a huszadik századi magyar költészet kifejezetten kevéssé kutatott szerzője Kádár Erzsébet, valamint az esszéirodalom és fordítás meghatározó alkotója, Nemes Nagy Ágnes munkásságát is megismerhette a szépszámú hallgatóság” – fejeződik be az összefoglaló.