Legendás bajvívó, törökverő végvári kapitányra emlékeztek

/Fotó: Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete/

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete közzé közösségi oldalán újságolta, hogy a „Velünk élő történelem” című sorozatuk keretében a legendás várkapitányra, Thury Györgyre emlékeztek.

Váczi Márk történész, néprajzkutató, a székesfehérvári Szent István Múzeum munkatársa tartott vetített képes előadást a Művelődési Központban.

Az eseményről tegnap az alábbiakat tették közzé közösségi oldalukon:

„Thury György a 16. század közepének egyik legismertebb végvári vitéze, akit leginkább Palota hős védőjeként és kanizsai főkapitányként emleget az utókor. Legendás párbajhősként is jegyzik, habár a neki tulajdonított több mint 600 párviadalnál bizonyára jóval kevesebben vett részt, azok egy részét is engedéllyel vívta, lévén a párbajozás tiltott dolog volt akkoriban.

Alakja a történettudományt is foglalkoztatja már századok óta. Thaly Kálmán – aki egyébként nemcsak a kurucokkal, de Thuryval kapcsolatban is hajlamos volt a legendagyártásra, ahogy azt egy 1648-ban keletkezett ének átírása is bizonyítja – nagy figyelmet fordított személyére, ma pedig Kanász Viktor történész foglalkozik a legintenzívebben életművével, annak ellentmondásos forrásaival, a kortársak és a későbbi korok emberének Thury-képével. A Hont vármegyei Középtúron született, nemesi származású vitéz nagyapja Hunyadi Mátyás seregében szolgált, és apja is kitűnő vitéz volt.

1552-ben részt vett abban a palásti csatában, amely ugyan a törökök győzelmével végződött, a drégelyi hős, Szondy György mellett mégis jelentős része volt az olasz csapatok megmentésében.

1556-ban a lévai vár kapitánya, két évvel később Bars vármegye főispánja, majd Palota kapitánya lett. Palota vára ekkor már a Podmaniczky családtól a király kezébe került. Thury lett 1558-ban I. Ferdinánd első királyi kapitánya a vár élén. 1566-ban vált igazán rettegetté a törökök körében, amikor Arszlán budai pasa 7-8000 fős seregét két hétig tartotta vissza 500 emberével. Az ostrom végül az oszmán katonák lázadása miatt a döntő támadás előtt kifulladt, amihez a szerencse is közrejátszott. A Salm gróf győri várkapitány vezetésével három nappal később megérkezett felmentő sereggel egyesülve a palotaiak visszafoglalták Veszprémet és Tatát.

Thury, aki 1563-ban jelen volt I. Miksa királlyá koronázásán, és az ünnepségeken vívott lovagi küzdelmek hőse volt, nem tudott elegendő zsoldot kicsikarni a kincstártól, ezért rendszeresen portyákat vezetett a környéken. 1565-ben ugyan a pénztelenség és a bizonytalanság miatt lemondott kapitányi címéről, az uralkodó még egy darabig marasztalta. Az ostrom után aztán végső elhatározásra jutott, helyét unokaöccse, Márton foglalta el.

Éppen a legjobb időben távozott posztjáról: Szigetvár 1566-os elestével a kanizsai végvár szerepe felértékelődött, így ott egy tapasztalt vezetőre volt szükség, aki a Tahy Ferenc vezetésével bent állomásozó német katonákat is tudja fegyelmezni. A választás Thuryra esett, s a következő évben ő lett Kanizsa kapitánya, egyben a dunántúli főkapitány helyettese is. A majdnem üresen tátongó vár megtámogatására először jelentős mennyiségű lőszert és élelmet kért, illetve szorgalmazta a védművek megerősítését is.

Két évig tűrte, hogy nem kap semmilyen érdemi segítséget, majd 1569-ben felmentését kérte, ám ahhoz az uralkodó nem járult hozzá. Kénytelen volt ismét portyákat indítani a környéken. Mivel az ország első számú bajvívójaként még a törökök is rettegtek megütközni vele, a „dunántúli oroszlánnal”, elhatározták, hogy kelepcébe csalják.

1571-ben Orosztony község határában lelte halálát, amikor 150 lovasával együtt tőrbe ejtették és megölték. Levágott fejét Isztambulba küldték, ahol a pasa eltemettette, testének maradványait pedig Miklós fia és gróf Zrínyi György Kanizsán helyezték nyugalomra nagy tisztességgel.

Egyik kardját ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Az őt ábrázoló köztéri szobrok és emlékművek a Dunántúl több települését díszítik, utcák és terek, iskolák, egy múzeum, szablyavívó verseny és emléktúra névadója.” – fejeződik be a civil szervezet beszámolója.