A Felvidékről kitelepítettekre emlékeztek

/Fotó: Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete/

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete közzé közösségi oldalán újságolta, hogy a Felvidékről kitelepített magyarok tízezreire emlékeztek szombaton.

Az eseményről tegnap az alábbiakat tették közzé közösségi oldalukon:

„Április 11-i összejövetelünkön Nagy Csaba elnök köszöntötte a megjelenteket, köztük Éder Máriát, a Csemadok lévai alapszervezetének elnökét, Török Alfrédet, a Csemadok lévai alapszervezetének tiszteletbeli elnökét, Erdélyi Zoltánt, a Csemadok komáromi járási elnökét, Gerenday Zsuzsannát, Oroszlány alpolgármester asszonyát, Domin Istvánt, Izsa polgármesterét, valamint Rajnai Gábort, Oroszlány emeritus polgármesterét.

A kulturális műsort – a tavalyi évhez hasonlóan – a Lévai Csemadok égisze alatt működő Juhász Gyula Irodalmi Színpad adta, Sándor Ágnes vezetésével. Megható verses, zenés összeállításuk könnyeket fakasztott a szépszámú emlékezők szemeiben.

De mire is emlékeztünk valójában?

Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain az első világháborús vereség után, 1918-ban létrejött Csehszlovákia határai között kisebbségként mintegy egymillió magyar rekedt. A csehszlovák államot az 1938. évi müncheni egyezményben a fasiszta Olaszország és a náci Németország – a nyugati nagyhatalmak asszisztálásával – feldarabolta. A többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz került, a Felvidék déli, magyarlakta sávját az 1938. november 2-i első bécsi döntés visszajuttatta Magyarországnak.

A második világháború után újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. Az Edvard Benes államfő által életbe léptetett 141 dekrétum közül 33 közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, a 33. számú dekrétum pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól is.

A dekrétumok kiadásában nagy szerepet játszott, hogy az 1945. júniusi potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, csak a lakosságcserét, a tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak ezért más módszereket kellett találnia a magyar kisebbség felszámolására. Kiűztek 76 ezer magyar állampolgárságú személyt, internálták a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat, lakásaikat elkobozták.

A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat ingóságaikkal együtt, Magyarországra. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, számukat a cseh történészek 30–40 ezerre becsülik.

Az Országgyűlés 2012. december 3-án nyilvánította emléknappá április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját” – fejeződik be a civil szervezet beszámolója.