A Majki Premontrei Prépostság feltárása – 2. rész

/Majk, premontrei prépostsági templom. A szentélyek kiásott alapfalai. – Forrás:Library.hungaricana.hu/N. Dvorszky Hedvig – F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám/

A kamalduli remeteséget sokan ismerik, viszont a nála sokkal régebben épült (és az előbbi közelében lévő) promontrei kolostort annál kevesebben. Ennek feltárásáról olvashat két részben.

Itt a második rész az 1990-es évek elejéről:

(A cikk első részét ugyanebben a rovatban – “Abszolút Oroszlány” “Anno” – olvashatja”)

“Csengel Péter

A MAJKI PREMONTREI PRÉPOSTSÁG FELTÁRÁSA 

…A főszentély alapfala az öt oldal sarokpontjain támpillér-alapozásokkal szélesedik ki. Ilyen támpillérek a mellékszentélyeknél nem épültek. A külső oldalhoz hasonlóan valószínűleg a szentélyek belső falfelületét is polygonális formában alakították ki, bár nem zárhatjuk ki a szentélybelső félköríves formáját sem. Felmenő fal csak töredékekben maradt meg, így a szentélyeken, a nyugati zárófal, valamint az északi és déli hajófal egy-egy rövid szakaszán.

Ezeken kívül még az alapozások köveit is kitermelték a 18. század folyamán. A templomban középkori járószintet nem találtunk, de a rétegviszonyok arra utalnak, hogy ez a belsőben jóval magasabban helyezkedett el, mint kívül.

Problematikus a templom nyugati torony párjának kérdése. A nyugati oldalon a főfalak kiszélesedő alapozása ugyanis a tornyok meglétére utal, mégis bizonytalan, hogy a toronypárral tervezett templom az eredeti elképzelés szerint épült-e meg.

A templom déli kápolnájához csatlakozik a 32×9,5 m-es, egyszárnyú, 4 helyiséggel tagolt kolostorépület, ennek 3. osztott, keskeny helyisége feltehetően az emelet – és az itt helyet kapó dormitorium – megközelítését szolgáló lépcsőház lehetett. A kolostor délnyugati sarkához csatlakozik a keskenyebb alapozású kerítőfal, amelynek teljes kiterjedését nem ismerjük. Másik vége a templom északnyugati sarkához köt be.

Az ásatásból előkerült kerámia leletanyag rendkívül töredékes, datáló értéke alig van. A 13. századból cserépbogrács-töredék, és néhány durva anyagú, pecsételt díszű oldaltöredék maradt fönn, a leletek zömét azonban a 15. század végére, 16. század elejére keltezhető edények és fazekak darabjai, valamint nagyszámú tál alakú kályhaszemtöredék alkotja.

A fém leletanyag leginkább említésre méltó darabja egy 13. század elejére keltezhető vakolókanál, amely megkövesedett habarcsba ágyazva a főszentély alapozási árkából került elő.

A feltárások során csak jelentéktelenebb kőfaragványok kerültek felszínre. A széthordott kőanyag jelentős részét a kamalduli remeteség és az evangélikus templom falába másodlagosan építették be.

Árpád-kori temetkezésre a déli mellékszentély előterében feltárt, II. Andrásdénárral keltezett, falazott, vörös mészkőlappal fedett sír utal, a templomban feltárt többi sír 14-15. századi temetkezésre vall.

A kolostor alapítástörténetének felvázolása a források pusztulása miatt csak közvetett módon lehetséges.

Különböző birtoktörténeti megfontolások alapján a Vértes vidékén birtokos Csák nemzetség trencséni ágát alapító Mátét és leszármazottait tarthatjuk a majki prépostság alapítóinak és – a 14. századig – kegyurainak is.

Majk példája a 13. századi családi monostorok azon sorát gyarapítja, amely a már széteső nemzetségekből felemelkedő új családok különállását és tekintélyét reprezentálja.”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/N. Dvorszky Hedvig – F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)  /  MŰHELY / Csengel Péter: A majki premontrei prépostság feltárása