Oroszlány újratelepítőjére emlékeztek

/Fotó: Facebook/Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete/

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete közzé közösségi oldalán újságolta, hogy nagy érdeklődés kísérte a február 5-én megtartott rendezvényüket is.

A csütörtöki eseményen a „Velünk élő történelem” című sorozatukban születésének 350. évfordulója alkalmából gróf galántai Esterházy Antalról, Komárom vármegye főispánjáról, Oroszlány újratelepítőjéről, II. Rákóczi Ferenc kuruc tábornagyáról emlékezett meg Katona Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa.

Az előadásról ezeket írták: „Gróf galántai Esterházy Antal Galántán született 1676. február 3-án, Esterházy Ferenc és Thököly Katalin legidősebb fiaként.

1697-től kapitányként szolgált az oszmánok elleni háborúban, de 1698. szeptember 19-én fogságba esett, csak a karlócai békével szabadult 1699. április 13-án.

Ő volt a Héttorony utolsó magyar rabja. 1702-ben már ezredes, 1703-ban Komárom vármegye főispánja lett. Az 1700-as évek elején földbirtokosként újranépesítette Oroszlányt, a Felvidékről – Trencsén, Pozsony és Nyitra megyéből – idetelepült szlovákokkal.

Történelmi érdekesség, hogy 1703 októberében még a kurucok ellen harcolt Leopold Schlik altábornagy mellett a Felföldön, október 31-én Forgách Simon gróf tábornok oldalán Lévánál szétverték Ocskay László csapatait és kiűzték a kurucokat a városból. Forgách azonban 1704 májusában átállt és Esterházy követte, II. Rákóczi Ferenc pedig tábornokká nevezte ki.

A nagyszombati vereség után Rákócziban megszületett az elhatározás, hogy hadseregét új alapokra helyezve szervezze át. Az eddig leginkább önkéntesekből álló, irreguláris haderő számára szeretett volna egy állandóan fegyverben tartott, reguláris magot létrehozni.

Esterházy főként a Felvidék nyugati részén harcolt. Bevette Szomolány és Holics várát, betört Morvaországba, majd részt vett a császári-királyi főerők megsemmisítését célul kitűző vág-dudvági hadműveletben.

1706. június 28-án Rákóczi tábornaggyá léptette elő Esterházyt, kinevezte dunántúli főkapitánynak, majd 1707-től az érsekújvári főkapitányság irányításával bízta meg. 1710 februárjában Esterházy még sikeresen kifosztotta a császári-királyi hadsereg tavarnoki élelmiszerraktárát.

Ezek egy részével Érsekújvár készleteit sikeresen feltöltötte, de ez volt az utolsó sikeresnek tekinthető vállalkozása a kuruc hadseregben. 1711. február 17-én írta utolsó ismert, Magyarországon keltezett levelét, áprilisban már Lengyelországban volt.

A Habsburg-Oszmán háború kitörése után a lengyelországi kuruc bujdosók nagy részéhez hasonlóan Esterházy is az Oszmán Birodalomba ment, 1721-ben csatlakozott Rákócziékhoz, Rodostóba.

A következő évben Esterházy egy járvány következtében elhunyt. Halála után a „Szent Szűz, a források királynéja” nevű görög templomban temették el. 1906-ban Rákóczi, Bercsényi, Thököly Imre és Zrínyi Ilona földi maradványaival együtt Esterházyét is Magyarországra szállították. Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban temették el újra” – fejeződik be az oroszlányi civil szervezet beszámolója.