Újabb tartalmas programon vehettek részt az érdeklődők

/Fotó: Facebook/

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete közösségi oldalán adta hírül, hogy nagy érdeklődés kísérte az október 16-án megtartott rendezvényüket is.

 Mint írták, „az eseményen halálának 120. évfordulója alkalmából Szász Károly író, költő, műfordító, református püspök életútját mutatta be Deák László Olivér református lelkész.

A szép számú hallgatóságot Nagy Csaba elnök köszöntötte, majd azt követően elkezdődött a gazdag írásos és fotóanyaggal illusztrált előadás.

Munkálkodni hívtál…. E két szó átfogja egész életét: elhívás és munka.

Életének három nagy területe volt: egyházi, politikai és irodalmi. Mindegyik pálya önmagában kitesz egy életet, ő külön-külön is emberfeletti életet élt – kezdte bevezetőként az előadó.

Szász Károly Nagyenyeden született 1829. június 15-én, itt is tanult 1845-ig, ezt követően felsőfokú iskoláit Kolozsváron végezte. 1848-ban rövid ideig hallgatója volt a pesti egyetemnek, 1849 elején vallás- és közoktatásügyi miniszteri fogalmazó, majd honvéd lett.

A szabadságharc leverése után nevelősködött 1851 nyaráig, majd rövid felkészülést követően lelkészi vizsgát tett, Nagykőrösön a református gimnázium tanára lett. Tanári állást betöltve 1853-tól Kecskeméten töltött egy évet, 1854-től Kézdivásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson lelkészként szolgált.

1860 nyarától 1862 májusáig a Solti Református Egyházmegye esperesi tisztét viselte, majd 1863-ban Szabadszállási Református Egyházközség lelkipásztorának választották. 1865-ben országgyűlési képviselőséget vállalt, s 1867-ben osztálytanácsossá nevezték ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba.

A Dunamelléki Református Egyházkerület 1884-ben püspökévé, a Budapesti Református Egyházközség pedig „elsőpapjává” választotta. Püspöki működésének legkiemelkedőbb mozzanatát, az egyházkerületének valamennyi egyházközségében végrehajtott generalis vizitatioja (hivatalos püspöki látogatás, 1885–1893 között) képezte. Hajlott kora s testi elgyengülése miatt 1903 őszén lemondott mind püspöki, mind lelkészi állásáról.

Szász Károly írói munkásságát Zoványi Jenő egyháztörténész e szavakkal jellemezte: „mint költő mind a líra és epika, mind a dráma terén, főként pedig mint verses művek fordítója az elsők közül való; sok regényt és tudományos könyvet is fordított, valamint traktátusokat is az angol traktátus-társulat részére. Eredeti prózai munkái, még tankönyvek is, szintén nagy számmal vannak.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező, 1899-ben tiszteletbeli taggá, 1892-ben három évre másodelnökké, 1898-ban az I. osztály elnökévé, a Kisfaludy-társaság 1860-ban tagjává, később alelnökévé választotta. Kortársai költőként és püspökként is nagyra becsülték.

Sokat betegeskedett, 1905. október 15-én, Budapesten hunyt el. Szász Károlyt nagy részvét mellett a Kálvin téri református templomban gyászistentisztelettel búcsúztatták, majd a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben temették el.

Budapesten a II. kerületben utcát neveztek el róla, itt található a Rákóczi Szövetség székháza” – fejeződik be a helyi civil szervezet tudósítása.