Rákóczi híres udvari festőjére emlékeztek

A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete közösségi oldalán írta, hogy nagy érdeklődés övezte újabb rendezvényüket július 6-án.

Az eseményen születésének 350. évfordulója alkalmából a barokk kimagasló magyar portréfestőjére, Mányoki Ádámra emlékeztek.

Mint írták, a  Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében Körtvélyfáy Zoltán közművelődési szakember vetített képes prezentációban mutatta be a híres piktor életútját. Mányoki Ádám 1673-ban Szokolyán született. Fiatalon, 12 éves korában Németországba, majd Hollandiába került, ahol művészi szinten sajátította el a portréfestést. Azok közé a magyar művészek közé tartozott, akik a XVII. századi Magyarországról részben a török háborúkkal járó sanyarú állapotok, részben az erőszakos ellenreformáció elől fiatalon külföldre vándoroltak. 1712-ben, művészetében nagyon megerősödve, II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvarához csatlakozott Lengyelországban, Danzigba (ma Gdansk).

Itt készítette el nagyhírű festményét a fejedelemről, mely napjainkban a Szépművészeti Múzeum büszkesége. Danzigban azonban rosszra fordult a fejedelem sorsa, nem tudta fenntartani udvarát. Mányokit is nehezen fizette, egyre-másra bocsátotta el testőreit. Kedvelt festőjét Rákóczi a lengyel nagyurak figyelmébe ajánlotta, ennek hatására megfestette Bielinski marsall arcképét.

A kép úgy megtetszett Erős Ágost lengyel és szász királynak, hogy meghívta Varsóba. 1713–1723 között az ő számára alkotott, előbb alkalmi megbízásokat teljesítve, majd 1717-től udvari festőként. Mintegy 68 ott készített műről van tudomásunk. 1723-ban Bécsen át hazautazott, de bécsi tartózkodása alatt is festett az udvarnál, például a gyermek Mária Teréziát, valamint Mária Antónia és Mária Josephine főhercegnőket.

1724–1731 között Magyarországon élt. Ekkor festette meg – többek között – Ráday Pált és nejét, Kajali Klárát, valamint a Podmaniczky család tagjait. 1731-től Lipcsében, majd Drezdában élt. 1736-ban III. Ágost királytól visszakapta udvari festői állását, de 1749-től fizetését már nem folyósították, 1753-ban pedig végleg háttérbe szorult. Négy évvel később 1757-ben, 84 éves korában, teljesen elszegényedve hunyt el Drezdában – fejeződik be a tudósítás.

Forrás és fotó: Facebook