Akiket kitüntetett a 40 éves város – Erről is írt az újság 1994-ben, 2. rész

/A képeken: Durzák Endre  és Milán János – Forrás: Library.hungaricana.hu/24 óra, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)  / 1994-03-09 / 57. szám/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Oroszlányról és környékéről. Alább az 1990-es évekből olvashat egy cikket:

Folytatás! – Az előző részt ugyanebben a rovatban („Abszolút Oroszlány” – „Anno”)  olvashatják!

“Akiket kitüntetett a város

Oroszlány várossá nyilvánításának 40. évfordulóján, a jubileumi ünnepségen több oroszlányi polgár kitüntetést kapott a város önkormányzatától, a település fejlődéséért végzett kiemelkedő tevékenységükért. Az alábbiakban a kitüntetetteket szólaltatjuk meg.

Durzák Endre tanárnak „Oroszlányért” kitüntető díszoklevelet adományozott a képviselő-testület.

Az irodába, ahol találkoztunk lépcsőn kellett feljönni, s Bandi bácsi – ahogy egykori tanítványai, volt kollegái nevezik – bizony megtörölte a homlokát, nem könnyen lélegzett, s mondta is, – ez a „légzőkészülék” már nem az, amelyikkel gyerekkoromban futkostam a Rákos patak partján… Merthogy ott, Budapest külvárosában születtem, szlovák eredetű családból. És ott laktam akkor is, amikor már elvégeztem az iskoláimat, tanítani kezdtem, megnősültem, családunk lett…

Hanem telente nagyon fáztunk. Akkor, az ötvenes években Budapesten és közvetlen környékén nagyon nehezen lehetett tüzelőhöz jutni.

Elhatároztam, muszáj délebbre, melegebbre költöznünk. így jött a látókörbe Oroszlány, ahol alkalmazást nyertem az akkori vájáriskolában, mellé összkomfortos lakást, végre rendes fűtéssel… Ezt azóta sem tudom a városnak eléggé meghálálni. Illetve próbáltam az egész tanári tevékenységemet úgy szervezni, hogy abban valahol mindig benne legyen a város szolgálata is.

A matematika tanítása, később az igazgatóhelyettesi teendők ellátása mellett mindig részt vettem az iskola sportéletében, melyet összekötöttünk a városéval is. Végeztem munkát az MHSZ-ben – hiszen tartalékos tiszt voltam vezettem birkózószakosztályt és szerveztem rengeteg túrát a környező erdőkbe, hegyekbe…

Én nagyon megszerettem ezt a várost és környékét, soha nem gondoltam, hogy el kellene innen mennem. Talán meg se tudom már számolni, hogy helyettesként hány igazgatót szolgáltam ki…

Nyugdíjasként sem nyugszom, most ráérő időmben bőrdíszműveket gyártok s természetesen örülök a gyerekeimnek, unokáimnak, akikből remélem, jó oroszlányi polgárok lesznek.

Milán János, evangélikus lelkész „Oroszlányért” kitüntető oklevelet kapott a képviselő-testülettől.

– Oroszlányba – mondja – sokan jöttünk az országnak olyan vidékeiről, ahol szlovák közösségek éltek. Hiszen az Ófalu lakossága itt is zömében szlovák anyanyelvű lakosokból áll, akik megőrizték nemzetiségi hagyományaikat csakúgy, mint az evangélikus vallást.

Az én családom a Nógrád megyei Érsekvadkerten élt, apám gépészkovács volt s én a balassagyarmati reálgimnáziumból kerültem a soproni evangélikus teológiára. Bizony, régen volt ez – 1933-ban, s már a gyémánt oklevelemet is megkaptam…

A harmincas években az a szerencse is ért, hogy jó bizonyítványom jutalmául Svájcban is tanulhattam egy évig ösztöndíjasként.

1945 júniusában kerültem Oroszlányba, s bizony sok mindent újjá kellett építeni, újrakezdeni a háború után. A parókiát is magam építettem meg. Aztán a hívekkel közösen ifjúsági terem, ahol összejöveteleket tartottunk, színdarabokat tanultunk. Volt egy időszak, amikor ezt nem nézték jó szemmel.

Isten kegyelméből átvészeltük a nehéz időszakokat s később már nyugodtabb körülmények között jutott erőnk templomfelújításra, harangra, orgonára s bizonyára hozzájárult a gyülekezet megtartásához, hogy az istentiszteleteket szlovák és német nyelven is meg tudtam tartani…

Sokat segített mindig a feleségem, amellett, hogy hat gyermekkel is megáldott bennünket az Úr. Két lányom s négy fiam van, itt élnek, dolgoznak mindnyájan Oroszlányban vagy a környékén, családjukkal együtt szeretettel, békességgel könnyítik meg öreg napjaimat…”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)  / 1994-03-09 / 57. szám