Híres Oroszlányiak – Esterházy Móric 2. rész: Miniszterelnöksége

(Esterházy (jobb szélen) és kormánya a Szent István-napi körmeneten 1917-ben – fotó:wikipedia)

Oroszlány (pontosabban Majk) leghíresebb, a legmagasabb közjogi méltóságig jutó szülötte kétségen kívül gróf Esterházy Móric. Ismerkedjünk meg vele közelebbről:

Az első részt szintén ebben a rovatunkban olvashatja (“Abszolút Oroszlány” – “Portrék”)

Miniszterelnöksége

A Ferenc József halála után trónra lépő új, a politikai ügyekben még kevésbé tájékozott IV. Károly király már 1917 januárjában is felvetette Tisza István menesztését, de erre akkor nem került sor.

Miután a király április 28-i utasítása után sem tudott a kormány a népjóléti intézkedésekről és a választójog kiterjesztéséről javaslatot előterjeszteni, az uralkodó lemondásra szólította fel Tiszát, amit ő május 23-án be is adott.

Ezután Károly király több párttal tárgyalt, mindvégig eredménytelenül. Az Alkotmánypárt és Apponyi Függetlenségi 48-as és Kossuth Pártja, azon belül is ifj. Andrássy Gyula és Wekerle Sándor került előtérbe.

Sokak meglepődésére június 8-án a politikai életben kevéssé ismert 36 éves Esterházy Móric grófot kérte fel IV. Károly kormányalakításra.

Kormányába jobbára Andrássy hívei kerültek, de a mérsékelt ellenzék másik két pártja egy-egy, valamint a baloldali ellenzék is két tárcát kapott.

A kormány június 21-én mutatkozott be a képviselőházban. Célkitűzései, elsősorban a szociális reformok és a választójog kiterjesztés, a Nemzeti Munkapárt parlamenti többsége miatt zátonyra futottak, így a kabinet csakhamar válságba sodródott.

A földmunkás szakegyesületek alapszabályainak jóváhagyására nehezen, míg a bányászokéra egyáltalán nem lehetett rábeszélni. A tervek között szerepelt még az üzemek militarizálásának enyhítése, de a gyakorlatban ez sem valósult meg.

Egymást követték a kudarcok, amivel a kormány elvesztette a tekintélyét. A kiútra kétféle megoldás volt elképzelhető.

Az egyik, hogy szövetségbe lépnek Tiszával, vagy a képviselőház feloszlatásával és a nép segítségével rákényszerítik a munkapártra a mérsékelt reformokat, de Esterházy mindkét lehetőség elől kitért, és augusztus 19-én benyújtotta lemondását.

A másnap kinevezett Wekerle Sándor átvette a leköszönt kormány valamennyi tagját.

Esterházy Móric és kabinetje hivatalosan augusztus 23-ig maradt hivatalban.

(forrás:wikipedia)