Híres Oroszlányiak – Esterházy Móric 1. rész: Élete

(Esterházy Móric – fotó:wikipedia)

Oroszlány (pontosabban Majk) leghíresebb, a legmagasabb közjogi méltóságig jutó szülötte kétségen kívül gróf Esterházy Móric. Ismerkedjünk meg vele közelebbről:

Galántai és fraknói gróf Esterházy Móric (Majkpuszta, Oroszlány, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 28.) magyar arisztokrata politikus, császári és királyi kamarás (1905), a Lipót rend nagykeresztese (1916), valóságos belsõ titkos tanácsos (1916), miniszterelnök (1917), Esterházy Péter író nagyapja.

Családja

Édesapja gróf Esterházy Miklós Móric (1855–1925), császári és királyi kamarás, 1887–1918-ban a főrendiház tagja, A Magyar Katolikus Kör elnöke (1891–1897) és a Szent István Társulat társelnöke (1893–1911), édesanyja Schwarzenberg Franciska hercegnő (1861–1951).

A szülők 1880. április 14-én, Bécsben kötöttek házasságot, amelyből öt gyermek született: Móric, Esterházy Alajos (1883–1916), Esterházy Polyxena (1886–1976), Esterházy Ida (1891–1948) és Esterházy Valentine (1898–1942).

Esterházy Móric 1918. március 23-án, Budapesten vette feleségül Károlyi Margit grófnőt (1896–1975), kitől négy gyermeke született: Esterházy Mátyás (1919–1998), Esterházy Marcell (1920–1945), Esterházy Menyhért (1922–1954) és Esterházy Mónika (1928).

Élete

Tanulmányait a szülői háznál kezdte, majd 1899 és 1904 között a budapesti és az oxfordi egyetem hallgatója volt.

Itt ismerte meg Lord Halifaxot (teljes nevén: Edward Frederick Lindley Wood, Halifax Earlje), – Anglia későbbi külügyminiszterét – akihez szoros barátság fűzte.

Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett Európában és Észak-Amerikában. 1905-ben kapcsolódott be a politikai életbe, amikor örökös jogon a főrendiházban foglalt helyet.

A következő évben az ifj. Andrássy Gyula gróf lemondásával megüresedett tőketerebesi kerületben független 67-es programmal szerzett mandátumot, s ugyanitt 1910-ben és 1918-ban is elnyerte a választók bizalmát.

Az első világháborúban önkéntesként harcolt a szerb, illetve az orosz fronton a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. 1917-ben előbb tartalékos századossá, június 15-én pedig Tisza István menesztése után IV. Károly király miniszterelnökké nevezte ki, de nem sokára rá, alig két hónapos kormányzás után lemondott.

(Esterházy Móric – fotó:wikipedia)

A kormányát követő Wekerle-kabinetben 1918. január 25-tõl május 8-ig tárca nélküli miniszteri (ténylegesen: népegészségügyi) posztot vállalt, s rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével bízták meg.

A Tanácsköztársaság alatt a csákvári földműves iskolát vezette, a proletárdiktatúra bukása után visszavonultan gazdálkodott birtokain. A politikába 1931-ben tért vissza ismét, amikor a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben jelöltséget vállalt a tapolcai kerületben, ahol meg is választották képviselőjükké.

Széles körű bel- és külföldi publikációival keltett feltűnést. Pártjában már a kezdetekben nagy tekintélyre tett szert, elnyerte annak bizalmát, amelynek köszönhetően tagja lett a 33-as Országos Bizottságnak, ahol gyakori felszólalásaival többször sikerült az adófizetők és általában a magángazdaság érdekében jelentős könnyítéseket elfogadtatnia. Kezdeményezésére vezethető vissza egy, a részvényjog reformját célzó mozgalom megalapítása és az uzsoratörvény-javaslat.

Az 1939 és 1944 között az Egyesült Keresztény Párt képviselőjeként a Magyar Élet Pártjának Zala vármegyei listájáról jutott be a Képviselőházba.

Támogatta Kállay Miklósnak a második világháborúból történő kiugrási politikáját, amiért a nyilas hatalomátvételt követően a Gestapo (német titkos államrendőrség) 1944. október 16-án letartóztatta, a kormány pedig deportálta.

Kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később Sopronkőhidán raboskodott.

1945 februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza Magyarországra.

1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a Nógrád megyei Hortra telepítették ki.

Internálása alatt sírásóként dolgozott.

1956-ban lányával Bécsbe emigrált, ott az unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő négy évét, ahol 1960-ban hunyt el.

Mariazellben nyugszik.

(fotó:wikipedia)